Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Az 1941. évi adókivetési körrendelet

48 Rendeletek. valamely önálló képviselő álján való fenntartása üzleltelepnek nem minősíthető. 2. Az Ut. 55. §-ának (8) bekezdését>en foglalt azzal a rendelkezéssel kapcsolatban, hogy a leírás vagy tartalékolás mértékél minden egyes vagyontárgyra külön-külön kell elbírálni, a Kamara arra mutat rá, hogy a vállalatok legnagyobb része nem lesz képes az aranymérleg felállításáig visszamenőleg olyan nyilvántartást rekonstruábői, amely mindama kérdésekre választ ad, amelyek 1940. január 1-tŐl kezdődőleg az értékcsökkenési tartalékalap gyarapításával, valamint a leltári tárgyak pótlásánál az értékcsökkenési tartalékalap igénybevételével kapcsolatban esetleg felvetődhetnek. A Kamara észrevételeit nem tehetem magamévá, mert rendes könyvvezetés mellett, egyrészt az 1925. évi 7000/P. M. számú rendelet alapján készített megnyitóleltár, a később megalakult vállalatoknál pedig az üzleti működés megkezdésekor készített nyitóleltár adatai; másrészt pedig a leltár folytatólagos adatai alapján a vállalatoknak különösebb nehézség nélkül módjukban áll megállapítani azokat a körülményeket, amelyek alapján az Ut. előbbhivatkozöii rendelkezése szerint a bevallásban nyilatkozatukat megtehetik. Ha azonban az egyes vagyontárgyakra eső értékcsökkenési tartalék valóságos összegének megállapítása egyes vállalatokra nézve valamely oknál fogva leküzdhetetlen akadályokba ütköznék, nincs törvényes akadálya annak, hogy az ily vállalát a T. hatálybalépése előtt adómentesen létesített értékcsökkenési tartalékát az egyes vagyontárgyak között aránylagosan felosztva számolja el az Ut... 55. §-ának (8"i bekezdése alapján felfektetendő nyilvántartásban. Pl.: ha a vállalat gép. felszerelés és berendezés számlája az 1939. december 31-én lezárt mérlegben 500.000 P-vel szerepel, amellyel szemben a mérleg leheroldah'm 250000 P értékcsökkenési tartalékot tart nyilván, ez esetben azt kell feltételezni, hogy az egyes vagyontárgyak értékével kapcsolatban 50o0 tartalékoltatott s ennek megfelelően a leltár lételei között 30.009 P-vel szereplő gép után a vállalatnak 15 000 P-s értékcsökkanési tartaléka van. jóllehet ezt a génét a vállalat még oly időben szerezte, hogy értékéből az évenkénti 7.5o/0os értékcsökkenés figyelembevételével már 75o'o-ot tartalékolt, viszont 50<y0-os tartalékot kell nyilvántartani annak ,a berendezési tárgynak az értékével kapcsolatban is, amelyből a vállalat még csak 15o/0ot írt le. A T. 13. §-a 4. pontjának (Ut. 29. §.) az a rendelkezése, hogy az értékükben részben vagy egészben leírt, illetőleg tartalékolt leltári tárgyak pótlására fordított' kiadásokat a leírt, illetőleg tartalékolt öszszeg erejéig a mérlegszerű nyereséghez hozza kell számítani, vagy a veszteségből le kell vonni, csak abban az esetben hajtható helyesen végre, ha a vállalat a T. 14. §-a (1) bekezdésének 3. pontja^ (Ut. 55. §.) alapján eszközölt értékcsökkenési leírásokat vagy tartalékolásokat vagyontárgyanként tarlja nyilván. A hivatkozott rendelkezés kizárja tehát a Kamara által javasolt azt az eljárási módot, hogy az értékcsökkenési tartalékalao összegének a berendezési és felszerelési számla összegéhez való mindenkori aránya alapján osztassanak meg a pótlásra szolgáló új vagyontárgyak beszerzésére fordított kiadásokkal kapcsolatban az értékcsökkenési tartalék terhére elszámolondó összegek. 3. Az értékpapírok, devizák és valuták, valamint az anvag- és árukészlet értékelése tekintetében a T. 13. §-ának 6. és 7. pontjaiban (Ut. 31., 32. §.) foglalt rendelkezések kötelezőleg írják elő a szóbanlevő vagyontárgyak forgalmi (piaci, tőzsdei) áron váló értékelését. A hivatkozott rendelkezésekkel kaocsolüban a T. 1!. §-ának (3) be-