Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Az 1941. évi adókivetési körrendelet

Rendeletek. 47 közölhető adómentesen, mert az óvóhely létesítésének költségeiből oüo/o-ot a házadókedvezmény engedélyezésével az államkincstár vállalt magara. Ilyen esetekben l(Ho-nál nagyobb leírást, vagyis 5 éven at a költségek 50o/0-ánál nagyobb összeget abban az esetben sem lehet leírni, na az adókedvezmény során egy-egy évben leírt házadó rendkívüli potlek és községi pótadó együttes összege kevesebbet tett ki, mini az óvóhely létesíiésével járó költségek oOo0-ának egy-egy évre eső összege. Az olyan légvédelmi felszerelések, amelyek nem szorosan az óvóhellyel kapcsolatosak (textil- és gumiáruk, gázálarcok, elsötétítő anyagok, stb.) annyi idő alatt irha tó K le, amennyi idő a m. kir. iparielügyelóség igazolása szerint elhasználódásuknak megfelel. Értesítem végül az igazgatóságot, hogy azok a kiadások, amelyeket a vállalatok a közületek (községek, városok) által foganatosított légoltalmi intézkedések költségeihez való hozzájárulásra fordítanak, — amennyiben a vállalatot annak viselésére törvényes rendelkezés kötelezi, — üzleti költségeknek tekintendők s mint ilyenek, sem társulati .adó alá, sem általános kereseti adó alá nem vonhatók. [160.032/1940. VII. sz. pümin. rendelet.) Az 1940: VII. t.-c. hatálya alá tartozó vállalatok adóztatásával kapcsolatban felmerült egyes vitás kérdések tárgyában a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felterjesztést intézeti a pénzügy miniszterhez. A felterjesztésre adott választ a pénzügyminiszter 139.916 1940. VII. szám alatt kiadott rendeletével megfelelő eljárás végeit valamennyi pénzügy-igazgatósággal közölte. A vállalatok adóztatása szempontjából figyelemre méltó választ a következőkben közöljük: A társulati adóról, a tanliemadórói és a társulati vagyonadóról szóló 1940:VII. í.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 2600/1940. P. M. számú rendelet (Ut.) egyes rendelkezéseivel kapcsolatban ielmerült kérdéseire és kérelmeire a következőkben értesítem a kamarát. 1. Az üzleti működésüket a magyar állam területén is folytató vállalatok adóztatásának az Ut. 5. g-ának (2) bekezdésében foglalt az a szabálya, hogy társulati adó alá csak az olyan vállalatot lehet vonni, amelynek Magyarországon fióktelepe, képviselete, irodája, bizományi vagy mintaraktára, lerakata, ügynöksége, bérháza, földbirtoka vagy egyéb vagyona van, a T. életbeléptetését megelőzőleg érvényben volt "jogelveknek felel meg. Az üzleti telep meghatározásának idézett részletezését — a lerakat kivételével — az 192/. évi 400/P. M. számú összeállítás 1. §-ának (2) bekezdéséhez tűzött utasítás (3) bekezdése is magában foglalta, a lerakatnak telephellyé minősítése pedig a kettős adóztatás elkerülése érdekében újabban kötött egyezmények, különösen pedig a Németbirodalommal 1936. június 16-án létrejött pótmegállapodás rendelkezéseinek felel meg. Ezek szerint a képviseletei és ügynökséget eddig is a belföldi adóztatásra jogot adó telephelynek kellett tekinteni. Az állandó képviseleteket és állandó ügynökségeket az újabb adózási egyezmények (lengyel, svéd, holland) is üzlettelepnek minősítik. ily körülmények között a Magyar Kereskedelmi Csarnok Nagykereskedők Országos Szövetségének a Kamara útján előterjesztett az a kérelme, hogy az ország területén pusztán képviselete vagy irodája útián üzleti tevékenységet kilejlő külföldi vállalat a társulati adó fizetése alól mentesíttessék, nem teljesíthető. A kérdéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az Ut. 5. ő-ában foglalt rendelkezések természetszerűleg nem érintik a Németbirodalommal 1936. évi június 16-án aláírt jegyzőkönyvben létrejött azt a külön megállapodást, hogy üzleti összeköttetéseknek kizárólag