Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - A kishaszonbérlők állandó adómentessége és a kisiparosok tételes adóztatása

34 Joggyakorlat. vagy azok, akik a hagyaték leltározását kérték, habár nem is örökösök, mint pl. a hagyatéki hitelezők. A fentebb ismertetett törvényes rendelkezések tartalmából nyilvánvaló, hogy a hagyatéki kimutatásba felvett vagyontárgyak értékéhez igazodó leltári illeték helyesbítésének, vagy a már lerótt illeték visszatérítésének nincs törvényes akadálya abban az esetben, ha a hagyatéki kimutatásba tévesen olyan vagyontárgyakat is felvettek, amelyek nem tartoznak a hagyatékhoz, illetőleg a törvény értelmében öröklési illeték alá nem vonhatók; mert az ilyen vagyontárgyaknak a leltározása az illetékfizetésre kötelezett fél javára űfim szolgál, tehát az illetéknek a tévesen leltározott vagyontárgyak értékére eső része után tőle illetéket követelni sem lehet. Azt a kérdést pedig, hogy valamely vagyontárgy leltározása tévesen lörtént-e vagy sem, a rendelkezésre álló adatok, különösen a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv, hiteles telekkönyvi kivonat adatai alapján kell elbírálni, s jelentősége lehet annak a körülménynek is, hogy az a személy, akinek javára a hagyatéki kimutatást felvették a leltározásnál jelen volt éai a leltárt minden fenntartás nélkül elfogadta. Az adott esetben a megilletékezelt hagyatéki kimutatás felvételénél az örökösök közül csak az akkor még kiskorú Sz. B. volt jelen és a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az örökhagyó apa hagyatékához leltározták a panaszos (feleség) külön női vagyonát 6600 P értékben, továbbá a 10.140 P életbiztosítási összeget, noha a panaszíratokhoz csatolt és az első M. Á. B. társaságnak 1938. március hó 11. napján szabályszerű cégjelzéssel ellátott levele szerint az örökhagyó még az 1926. évi szeptember hó 24. napján kelt nyilatkozatával kedvezményezetti jogait a lejárat előtt bekövetkező elhalálozása esetén a panaszosra ruházta át s ezt az átruházást 1926. évi szeptember hó 27. napján az eredeti kötvény hátlapjára is rávezették, amely esetben pedig az életbiztosítási összeg az "1920. évi XXXIV. t.-c. 75. §-ában hivatkozott 68. és 69. §-ok alapján öröklési illeték alá nem vonható. A fenti két összegnek a leltári vagyontárgyak ériekéből történt levonása után (64.427 — 6600 =) 47.687 P marad, s ekként a háromíves leltár után a fenti érték alapulvételével, a már lentebb hivatkozott jogszabályok alapján (47.687 : 5001) = 10 X 3 = 30 X 50 f -=) 13 P jár, ami után a felemelt illetéket panaszostól kA vetélni nem lehet; mert a hagyatéki kimutatás felvételénél nem volt jelen, kiskorú gyermekének mulasztása reá ki nem hat és őt a pénzügyi hatóságok a bejegyzésre utólag fel nem hívták, hagyatéki kimutatás íveinek sizámát azonban a lehagyás folytán, törvényes rendelkezés hiányában csökkenteni nem lehetett; mindezek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M. ldr. Közigazgatási Bíróság, 6778/1938. P szám.) Törvénykezési illeték. 1914:XLIII. t.-c. 6. §. 2. Helyreigazító nyilatkozat közzététele iránti felebbezési eljárásban a felebbezési bíróság nem tárgyalás, hanem nyilvános előadás rendjén dönt, tehát a felvett jegyzőkönyv illetékmentes. INDOKOK: K. A. hírlapíró képviseletében panaszos a »Ny. Sz. Hirlap< című időszaki lap szerkesztője dr. G. Gy. ellen helyreigazító nvilatkozat közzétételére való kötelezés tárgyában a ny-i kir. Járásbíróságnál panaszt lett. Ez az eljárás az 1914. évi XIV. t.-c. 21. §-ában van szabályozva. Panaszos a panaszíratban a kiszabott 48 P illeték törlése Iránt terjeszt elő ugyan kérelmet, de csak abból az indokból, ho<*y a törvényszék az ügyet nem nyilvános ülésben intézte el, s így sem&a I