Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1941 / 2. szám - A kishaszonbérlők állandó adómentessége és a kisiparosok tételes adóztatása
Dr. Csulak E.: A kishaszonbérlők állandó adómentessége. 23 egész éven át segéd nélkül dolgozik, vagy legfeljebb egy segédet foglalkoztat, míg a másik, akinek szezonmunkája van, az év kisebbik részében annyi megrendelést foganatosít, hogy a tényleges keresete lényegesen nagyobb, mint a másik iparosé. Ennek az aránytalanságnak a kiküszöbölése érdekében a rendelet úgy intézkedik, hogy az év kisebb részében foglalkoztatott segédek számát el kell osztani az év nagyobb részének időtartamával és ha az osztás legfeljebb egy segédet eredményez, a fix tételek szerint kell adóztatni. Pl. egy iparos állandóan csak egy segédet foglalkoztat, azonban 8 héten át rendkívüli munkája lévén, az egy, segéden felül még 38 segédet alkalmaz. A rendelet szabályozása szerint ebben az esetben is a fix tételek szerint kell az iparost adóztatni, mert ha a 8 héten át foglalkoztatott 38 segéd számát elosztjuk az év túlnyomó részére eső 44 héttel, a segédek számából ebben az esetben sem esik egynél több egy hétre. Ugyanezt az eljárást kell követni akkor is, ha azt a kérdést kell elbírálni, hogy az iparost segéddel, ívagy segéd nélkül dolgozó iparosnak kell-e tekinteni. A rendelet annak a számításnak az elvégzését, hogy az iparost segéd nélkül, vagy egy segéddel, vagy több segéddel dolgozó iparosnak kell-e tekinteni, az ipartestületekre bízza. Az ipartestületek tehát a befutott bejelentésekből tartoznak a fentieknek megfelelő átlagszámításokat elvégezni és azokat az iparosokat, akiknek munkaköre és alkalmazottaiknak száma a feltételelmek megfelel, 'vagyis akiket nem a valóságos nyereségük után, hanem a fix tételekkel kell megadóztatni, jegyzékbe kell foglalniok, és az adóhatóság a jegyzékbe foglalt adatok, valamint az adó összeírási íveken fentünteteit lakás- és műhelybérek figyelembevételével állapítja meg, hogy az iparos milyen összegű fix adóval adóztatandó meg. Az ilyen módon kiszámított adót is a rendes szabályok szerint kell a lajstromba bevezetni és kivetni. Az ilyen módon megállapított adótételnek a felét fizeti az az iparos, aki 60 éven felül van már, vagy pedig akinek jövedelme túlnyomórészt napszámkeresetből származik. Az I. és II. járadékoszlályba sorozott hadirokkant kézműiparosok, valamint azok az özvegy nők, akik a kézműipart özvegyi jogon folytatják, a segéd után járó adótételt nem kötelesek fizetni. Azt, hogy kik tekintendők I. és II. járadékosztályú hadirokkantaknak, az 1938:IV. törvénycikk szabályozza. Azt a körülményt pedig, hogy a kézműiparos a 60. életévéi meghaladta, az adóhivatal tartozik hivatalból megállapítani. Azt a körülményt azonban, hogy az iparos túlnyomórészt napszámkeresetből él, az iparos köteles igazolni és az erre vonatkozó bizonyítékait legkésőbb az elsőfokú kivetés ellen beadott fellebbezéséhez köteles csatolni. Egyébként a hadirokkantakat megillető az a kedvezmény, hogy a kivetett kereseti adójukból is még százalékos törlés illeti meg őket, nem befolyásolja azt a körülményt, hogy a segéd
