Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - A kishaszonbérlők állandó adómentessége és a kisiparosok tételes adóztatása

22 Dr. Csulak E.: A kishaszonbérlők állandó adómentessége. Az adótételek alkalmazásánál tehát három fontos tényező van: az első az, hogy az adózó lakóhelyét kisközségnek, nagyközségnek, vagy városnak kell-e tekinteni; a második az, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából kit kell kézmüiparosnak és kiket kell segédeknek, illetőleg tanoncoknak tekinteni; a harmadik pedig az, hogy mikor van helyen a lakásbér és a műhely bér számításbavételének. Az első kérdést a rendelet akként szabályozza, hogy a községi jellegére az általános közigazgatási szabályok, a város lélekszámára nézve pedig a hivatalosan közzélett népszámlálási adatok az irányadók. Ha a község jellegében, vagy a lélekszámban az adóév folyamán áll be változás, ezt a változást csak a következő év adókivetésénél lehet figyelembe venni. A második kérdést a rendelet akként szabályozza, hogy a törvény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából önálló kézmüiparosnak az iparjogosítvánnyal, tehát iparengedéllyel vagy iparigazolvánnyal bíró olyan iparost kell tekinteni, aki a saját neve, vagy cége alatt műhelyben segédeszközökkel és túlnyomórészt kézimunkával megrendelésre ipari cikkeket állít elő. Ha az iparosnak kis mennyiségben kész áruja is van, a helyzeten ez a körülmény mindaddig nem változtat, amíg bizonyítható, hogy a kész árut a saját műhelyében és saját alkalmazottaival állította elő. A segéd és tanonc minősítésére nézve az ipartörvény határozatai az irányadók és ha kétség merül fel, az iparhatóság bizonyítványát kell irányadónak venni. Egyébként az a körülmény, hogy a segéd, vagy a tanonc a mesterrel rokonságban áll, az adóztatás e módjára kihatással nincsen. A harmadik kérdésre vonatkozólag a rendelet akként intézkedik, hogy az üzletbért csak abban az esetben lehet számításba venni, ha az üzlethelyiséget, vagy műhelyhelyiséget la lakástól különállóan bérelik és a szóbanlévő helyiséget 'jellegénél fogva műhelynek, vagy üzletnek lehet tekinteni. Ha azonban a, kézműiparos a munkáját olyan helyiségben folytatja, amelyet a közfelfogás lakásnak tekint, akkor a 100 pengőnként számítandó összegek közül csak azt kell alkalmazni, amely a lakásra van megállapítva. Ugyancsak lakásnak kell tekinteni azt a műhely-, vagy üzlethelyiséget is, amelyet a közfelfogás üzletnek vagy műhelynek tekintene, azonban az iparos a műhelyhelyiségben lakik, mert önálló lakása nincsen. Ilyen esetben is tehát nem a műhelyre, hanem a lakásra megállapított adótételeket kell az adó végösszegéhez hozzáadni. A törvény azt a kisegítő rendelkezést is tartalmazza, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon az iparost egy segéddel, avagy segéd nélkül, vagy több segéddel dolgozó iparosnak kell-e (tekinteni, és ehhez képest fix tételekkel, vagy a rendes szabályok szerint kell-e megadóztatni, nem az év egy bizonyos részében, vagy hónapjában, hanem az év túlnyomó részében foglalkoztatott segédek és tanoncok száma az irányadó. A törvénynek ezt a (rendelkezését az utasítás úgy értelmezi, hogy a túlnyomó rész kiszámításánál nemcsak az év