Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 1. szám - Az 1940. év vámügyi krónikája - Külföldi jogszabályalkotás az 1940. évben

12 Dr. Schinidt Ádám: Külföldi jogszabályalkotás az 1910. évben. alkotására erős hatással volt. A háború és a háborúra való felkészülés költségének fedezése mindenhol a közbevételek fokozását s € végeit az adók és egyéb közszolgáltatások emelését tette szükségessé. Mini látni fogjuk, általában háromféle módszert alkalmaztak a bevételek fokozására: a hadinyereségadót, a jövedelemadó kulcsának emelését és a közvetett adók, különösen a fogyasztási adók súlyosbítását. A hadinyereségadó a hadiipar és a vele szorosabb kapcsolatban álló többi iparág (nehézipar, textilipar, stb.) termelési kapacitásának fokozott kihasználásából származó nyereséglöbblet egy részét ragadja meg, a jövedelemadóemelés a növekvő jövedelmek vásárlóerő-szaporulalát a lehetőségek bővülésével a szorosabb értelemben vett financiális célokon kívül a gazdasági egyensúly megőrzése céljából is elvonni kívánja; ugyanez a célkitűzés áll fenn a fogyasztási adók súlyosbításánál is, ahol e mellett sok esetben a nehezen beszerezhető nyersanyagokkal való takarékoskodás és a fogyasztás korlátozására való törekvés is szerepet játszik. A különböző államok — társadalmi és gazdasági berendezkedésüknek megfelelően — különböző arányban és mértékben vették igénybe az említett és egyéb pénzügyi eszközöket, a háború vagy, a felkészültségi állapot finanszírozása következtében azonban az adóteher fokozódása majdnem valamennyi országban megállapítható. A háború finanszírozásának problémáját a hadviselő államok közül Németország oldotta meg leginkább tervszerűen és rendszeresen. A háborús konjunktúrából származó jövedelemtöbblet a fogyasztás altalános korlátozása és az ármelkedés sikeres megakadályozása következtében adók és kölcsönök formájában rövidebb vagy hosszabb úton visszavezethetővé vált az államkincstárhoz s ezzel egyrészt a hadviseléshez szükséges anyagi fedezet megtalálása, másrészt a gazdasági élet egyensúlyban maradása és az infláció veszélyének elkerülése volt lehetséges. A birodalom adóbevételei a várakozásnak megfelelően folytak be s így nemcsak, hogy újabb adóemelésre nem volt szükség, hanem még bizonyos kedvezmények is engedhetők voltak. A múlt év augusztus havában a birodalmi kormány felfüggesztette a jövedelemtöbbletadót (Mehreinkommensteuer), részben a jövedelemtöbblet fogalmának problematikussága, részben a kivetés nehézségei miatt is. November havában egy pénzügyminiszteri rendelet a többletmunka — túlóradíj — után járó jövedelemadót és háborús pótlékot szüntette meg. Megemlítjük, hogy a háborús finanszírozás céljából az ú. n. új pénzügyi tervvel behozott adójegyeket (Steuergutscheine) 1940. április hó l-e után az ipari vállalkozók nem használhatták fel tovább a szállítások fejében járó fizetések — 40o/0-os mértékben való — elszámolásához.1 Ha a többi hadviselő és semleges államon végigtekintünk, láthatjuk, hogy ezek közül egyedül Németországban nem volt szükség az elmúlt évben adóemelésre. 1A A jövedelemtöbbleti adóra és az adójegyre vonatkozóan lásd szerző: Az új német pénzügyi terv c. cikkét Az Adó 1939. 5—6. számában.