Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

Dr Schmidt Á.: A háború finanszírozása. 237 Van a háborús időknek egy különleges jövedelemadójuk is: a hadinyereségadó, vagy a tágabbíogalmú jövedelemtöbbleti adó. Rendes körülmények között az állam a nyereség és jövedelem emelkedését adó szemopntjából azzal veszi tudomásul, hogy a nagyobb adóalapra magasabb adót vet ki; a korábbi és későbbi nyereség vagy jövedelem közötti különbséget, mint olyant, nem teszi adóalappá. Háború idején egyes gazdasági ágak vállalatai jelentősen magasabb nyereséghez, ül. a vállalatok nyereségének élvezői nagyobb jövedelemhez jutnak, mint eddig. Az állam számára egyrészt fennáll a lehetőség a nagyobb nyereség és jövedelem fokozottabb igénybevételére, másrészt a nagyobb bevételre pénzügyi szükség is van. A hadinyereségadó a hadiipar és a vele kapcsolatos iparágak nyereségének növedékét, a jövedelemtöbbletiadó pedig általában, bármelyik adóalanynál és a forrásra való tekintet nélkül adóztatja meg, sőt sokszor teljesen abszorbeálja, a többlet összegét. Mindkét adó igen alkalmas eszköze a háborús pénzügyi politikának és nagy mértékben elősegíti a fentemlített jószágeloszlási cél elérését. Financiális célján kívül gazdaságpolitikai célt is szolgál, a társadalom egyes részén feltörő vásárlóerőtöbblet levezetését és mint a feltűnő s háborús időkben visszatetszést okozó nagy jövedelmek keletkezésének megakadályozó ja a szociálpolitika szempontjából is helyes. A vállalattal közvetlenebb kapcsolatban álló hadinyereségadót természetesen nem szabad olyan mértékben szedni, hogy az a hadiiparban szükséges tőkefenntartást és szükséges tőkeképzést gátolja. A jövedelemtöbblet adójánál ezek az aggályok kevésbé merülnek fel, mert itt az adótöbblet a háború idején úgyis elhalasztandó magángazdasági tőkeképzést és a feltétlenül elkerülendő fényűzési fogyasztást akadályozza. Itt kell megemlítenünk a hadmentességi adót, mely a katonai szolgálatban állás gazdasági hátrányát és a polgári foglalkozásban maradás előnyét van hivatva kiegyenlíteni. Leghelyesebb szabályozása az, ha az adóköteles jövedelemadójának vagy általában egyenesadójának arányában van megállapítva; az illetékszerű — fixtételes — szabályozás kevésbé megfelelő. Előbbi esetben közgazdasági hatásai a jövedelemadó emelésének vagy pótlékolásának hatásaihoz hasonlók. Bár béke idejében is fennállhat, alkalmazása különösen háború idején indokolt, nem is annyira pénzügyi szempontból — mert a háború finanszírozása terén nincs nagyobb jelentősége — hanem inkább a közteherviselés igazságossága szempontjából. Az adóemeléseknek a magángazdaságban felhasználható s elsősorban fogyasztásra fordítható vásárlóerő csökkentése a célja, a háborús adóknak pedig a háborúra való felkészülés vagy éppen a háború következtében előálló konjunkturális nyereségek és jövedelmek vásárlóerő többletének a hadi gazdálkodásba való visszaszívása. Nem szabad elfelejteni, hogy a háború finanszírozása pénzben történik, s a háborús kiadások bizonyos gazdasági alanyoknál háborús bevételeket je-