Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

236 Dr Schmidt Á.: A háború finanszírozása. Az adóztatást, illetőleg a fogyasztási adók emelését olyan módon kell alkalmazni, hogy az a fenti helyzet megvalósulásához segítsen. Legnagyobb mértékben az olyan magasabbrangú szükségletek kielégítésére szolgáló jószágok adóját kell emelni, amelyeknek termeléséhez sok vagy értékes anyagra és munkára van szükség, vagyis általában a fényűzési fogyasztási cikkekét. Minthogy azonban ez aránylag csak szűkebb társadalmi köröket érint s az adó hozama sem jelentékeny, megfelelő mértékben a tömegfényűzési cikkek — szeszesitalok, dohány, kávé, stb. — adója is fokozandó. Az elemi szükségletek — élelmezés, lakás, ruházkodás — cikkeinek adóját viszont nem lenne szabad emelni, mert az ilyen adóemelés a szélesebb néprétegeknél a biológiai minimumot veszélyeztetheti, a többi szükségletek kielégítésére pedig egyáltalában nem hagy lehetőséget. Az elemi szükségleti cikkek fogyasztásának csökkentésére az áremelkedést okozó adóemelés helyett inkább a közvetlen fogyasztáskorlátozást kell alkalmazni, ami a fogyasztást hatásosabban és igazságosabban csökkenti. A többi cikkek közül azoknak az adóterhét lehet fokozni, amelyekre a hadigazdálkodásnak van szüksége, s amelyek viszont a polgári társadalomnak nem feltétlenül szükségesek. Az így felszabaduló vásárlóerő egyrésze a magasabb szükségletek kielégítésére s többek között az aránylag csekély anyag- és munkafelhasználást igénylő szórakozások felé irányul, ami újabb kiváló adóztatási lehetőséget nyújt. A fogyasztás csökkentése azonban nem csak az egyes árúcikkek fogyasztási- vagy forgalmiadójának emelése útján — tehát adókkal érhető el, hanem a jövedelem erősebb megadóztatása által — residuális adókkal — is.4 Erre szolgál a jövedelemadó kulcsának emelése vagy rendkívüli pótlékolása. Ezzel az áralakulás végén jelentkező jövedelem csökken, ami szintén a fogyasztás mérséklésére vezet, azonban az egyes egyéneknek a szükségletkielégítési és jószágfelhasználási kiválasztásban nagyobb latitüdjük van. Igen nagy előnye ennek az, hogy a gazdasági élet forgalmi szakaszát kevésbé zavarja, adóáthárítási törekvésekre kisebb mértékben ad lehetőséget, a jövedelemadó progresszivitása következtében a magasabb jövedelmet terheli jobban, az egyéni és családi körülményekel figyelembe veheti s általában igazságosabb. Különösen ott alkalmazható sikerrel, ahol az adórendszer a jövedelmi adóra van építve, vagy általában az adók között nagyobb szerepet játszik. Hátránya az, hogy a többi adónál aránylag kevesebb adózót érint s így hatása is szűkebb térre korlátozódik. Nincsen meg az a hátrányuk a hozadéki adóknak, illetőleg emelésüknek — földadó, házadó, ipari, kereskedelmi, foglalkozási adók — viszont közelebb állnak a termelési fázishoz, tárgyi jellegűek, proporcionális kulcsúak s így a jövedelemadóemelésnél említett előnyök is hiányoznak. 4 A megkülönböztetés Bálás Károlytól származik. L. Pénzügytan.. I. kötet. Budapest, évszám nélkül. XVI. fejezet.