Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - Mezőgazdasági ingatlanok alkotórészeinek értékelése a vagyonadó szempontjából

Dr. Szüts E.: Mezőgazd. ingatlanok értékelése vagyonadónál. 65 vitás, hogy a gazdálkodási optimum szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az ingatlan mennyire és milyen épületekkel van ellátva. A mezőgazdasági ingatlanon lévő épületek, eme alkotórészi minőségből folyó jogi és gazdasági helyzetet vette figyelembe az adóztatásnál is a jogalkotó akkor, mikor, az összes alkotórészeikkel együttesen minősítette adóköteles vagyonnak az ingatlanokat. A pénzügyi hatóságok állandó gyakorlata ma az, hogy a mezőgazdasági ingatlanon lévő épületeket egyszerűen figyelmen kívül hagyják A mezőgazdasági ingatlanok értékelésénél, ha azok állandóan adómentesek, azokat az épületeket pedig, melyek házadó alá esnek, az ingatlanoktól elkülönítve, a házbirtokok vagyoncsoportjában értékelik, a vagyonadó szempontjából. így történik a tanyaépületek és gazdatiszti lakások értékelése is. Az 1938. évi XX. t.-c, mely a beruházási hozzájárulás kivetését szabályozza, az ingatlanok értékelését teljesen a vagyonadó szabályainak megfelelően rendelte nagyjából értékelni. E törvény és végrehajtási rendelete magyarázatául kiadott »Az Egyszeri Beruházási Hozzájárulás* című szakkönyv, mely dr. Csulak Elemér min. tanácsos és dr. Keresztessy ^Ernő min. o. tanácsos urak összeállításában jelent meg, biztos alapul szolgál a mezőgazdasági ingatlanok értékelésénél felmerülő vitás kérdések eldöntésénél arra nézve, hogy az állandóan adómentes épületek értékelése helyesen mellőztetik-e, azaz azok értéke mindenkor bentfoglaltnak tekintendő-e, a kataszteri tisztajövedelem alapján kiszámított értékben? A hivatkozott szakkönyv 27. oldalán foglalt 4. pont alatti jegyzet szerint: az együtt értékelés csak addig van megengedve, amíg az épületek terjedelme a földbirtok átlagos és szükséges felszerelésének mértékét nem haladja meg, mert ellen esetben az épületek értékét a földbirtok értékében bentfoglaltnak tekinteni nem lehet! A szükséges mértékre vonatkozólag az idézett mű 34. oldalán foglalt 16. sz. jegyzet szerint az átlagos és szükséges felszerelés mértékét nem haladja meg az épületek száma és terjedelme akkor, ha a földbirtokon annyi gazdasági épület van, mint amennyi a gazdaság viteléhez feltétlenül szükséges. Ellenkező esetben az épületek értékét a föld értékéhez hozzá kell adni, hogy indokolatlan diszparitás ne keletkezzék azokkal az ingatlanokkal szemben, melyek csak a feltétlenül szükséges épületekkel bírnak. Nem vitás tehát, hogy helytelen a pénzügyi hatóságok ama gyakorlata, hogy a mezőgazdasági ingatlanok kataszteri tisztajövedelme alapján kiszámított értékben mindenkor bentfoglaltnak veszik azokat az állandóan adómentes épületeket, melyek a mezőgazdasági ingatlanokkal együtt értékelendők, anélkül, hogy vizsgálatába bocsátkoznának annak a körülménynek, hogy az ingatlanon lévő épületek valóban csak a szükséges mérvben vannak-e az ingatlanon? A szabályszerű eljárás jövőben csak az lehet, hogy a kivetés