Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 3. szám - A képviselőház módosításai a társulati adó javaslaton

J og gyakorlat 59 P fizetésére kérte a panaszost úgyis mint férje örököséi kötelezni. A bíróság a panaszost mint örökösi marasztalta s a saját személyében való marasztalás iránti igényével a felperest elutasította. Ennek a szegényjogos pernek illetékét a panaszostól mini pervesztes féltől követelik az 19930. évi XXXIV. L. c. 8. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintettel, amit a panaszos azon az alapon kifogásol, hogv a perköltségben ellenfelét marasztalták s azért sem lett pervesztes, mert öt nem saját személyében, mint a felperes kérte, hanem csak mint férje örököséi marasztalták az 1000 P megfizetésében, amit nem is kifogásolt. A panaszt a bíróság részben alaposnak találta. Ugyanis az 1930:XXXIV t. c. 8. §-a szerint a szegonyjogon perlő fél e'lenfele, ha pervesztes a marasztalási összegnek aránylag megfelelő perbeli illetékeket megfizetni köteles. A panaszost a perben az örökség erejéig kötelezték 100) P fizetésére, e marasztalás tekintetében tehát pervesztesnek volt tekinttendő, ezzel szemben viszont pernyertesnek volt tekinte idő a sóját személyében való marasztalása iránt támasztott elutasított felperesi igényre nézve. A fennálló esetben pedig a közigazgatási bíróság a panaszosnak mint a vele szemben kettős igényi támasztó szegényjogos felperesnek csak egyik igénvére nézve pervesztes ellenfelének pervesztességét csupán 50°'o-os arány szerint találta megállapíthatónak s ezért á Te. 8 §-ának megfelelő alkalmazásával a perben feljegyzett 41 P 60 fillérből annak fele, azaz 20 P 80 fillér követelésének jogosságát állapította meg. Az 1914:XLIII. t. c. 77. ij-ára a panaszos tévesen hivatkozott, mert a fentebb már említett törvényes rendelkezés hatályba léptetésével azok a rendelkezések, amelyek a szegényjogos perben az illetékfizetési kötelezettséget a perköltségben történt marasztaláshoz fűzték, hatályukat vesztetlék. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 6966 1937. P. szám). Törlési engedélv. 111. dijj. 92. tétel. 50. A törlési engedély illetékének alapja akkor is a jelzálogjoggal biztosított követelés, ha a jelzálogul lekötött ingatlan vagy aljelzálogul lekötött egyéb dologi jog értékesebb, mint a bekebelezel! tartozási követelés összege. INDOKOK: A panaszos adósok a B-en, 1937. évi november hó 5. napján kiállít 11 és az E. V. W.-le etc. A. G. w-i cég hitelező javára 150.000 P tőkeés jár. erejéig bekebelezett jelzálogjog törlésére vonatkozó nyilatkozat rtörlési engedély, után az ílletékdijjegyzék 92. tételének második bekezdésében, illetőleg az azt módosító és kiegészítő 68.200/1927. P. M. számú rendelet 20. S-ában és a 2030/1932. M. E. számú rendelet 15. $-ának (1) bekezdésében meghatározott 0.5 °;o illeték és 20<>o rendkívüli pótlék fejében 750 és 150 összesen 900 P-t róttak le közvetlen fizetéssel, s az ekként lerótt illetékből 720 P visszatérítését azon az a'apon kérték, hogy a csatolt adásvételi szerződés tartalma szerint a jelzálogul lekötött ingatlant 32.000 P-ért értékesítették s ebből az összegből is a nevezett jelzálogos hitelező követelésének kiegyenlítésére csak 27.916 P. 05 f-t fordítottak, tehát a törlési engedély ulán csupán az utóbbi összeg alapulvételével járó illetékei lehet követelni, míg az ezenfelül befizetett illeték részükre' visszatérítendő. A magyar királyi pénzügyigazgatóság a visszatérítés iránt előterjesztett kérelmet elutasította. Az elutasító határozat ellen iránvuló panasz az alább kifejlett indokok szerint nem helytálló; az Ílletékdijjegyzék 16. tétel jegyzetek Bejegyzések a telekkönyvbe 4. jegvzete tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a bejegyzési illeték alapjául veendő érték nem lehet nagyobb, mint maga az ingatlan fjelzálog, értéke, amelvre a bejegyzés történik. Ezzel szemben az illetékdíjjegyzéknek a törlési engedélyek illetékéi tárgyaló és fentebb