Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 3. szám - A képviselőház módosításai a társulati adó javaslaton

60 Joggyakorlat idézett 92. tétele hasonló korlátozó rendelkezéseket nem tartalmaz süt az említett díjtétel első és második bekezdésének egybevetett tartalmából kétségtelen, hogy a tartozási követelésre szerzett jelzálogjog megszüntetését tárgyaló nyilatkozat, — mint aminő nyilatkozatról az adott esetben szó van, — egyúttal a nyugtát is helyettesíti s abban az esetijén, ha a törlési engedélyhez a jogot megszüntető okiratot nem mellékelik a törlési engedély, — a 2. számú jegyzetben a rész törlési engedélyre vonatkozó kivételes szabályoktól eltekintve, — a jelzálogjoggal biztosított követelés összegéhez igazodó százalékos illeték alá esik akkor is (lásd az 1. számú jegyzetet), ha a jelzálogul lekötött ingatlan, vagy aljelzálogul lekötött' egyéb dologi jog (jelzáloggal biztosított követelés, haszonélvezeti jog stb.( értéke kisebb, mint a bekebelezett tartozási követelés összege; aminek magyarázatát abban kell keresni, hogv a személyes adós a tartozásért nemcsak a jelzálogul lekötött vagyontárgyakkal, hanem egyéb vagyonával is korlátlanul felel, ellentétben a dologi adóssal, akit az 1927. évi XXXV. t. c. 39. S-a szerint a jelzálogos hitelező kielégítése mint személyes kötelezettség nem terheli s csak tűrni köteles, hogyi a hitelező a jelzálogból kielégítést szerezzen. Figyelemmel már most arra, hogy a panaszosok, akik egyszerre mint személyes adósok is, a törlési engedélyhez nem mellékelték azt az okiratot is, amely a jogot megszünteti, az egész 150.000 P alapulvételével befizetett ilíeték részben leendő visszatérítését annál kevésbé igényelhetik, mert a hitelező részéről kiállított, B-éri 1937. évi november hó 4. napján kelt, ide csatolt, de illetékezés végett be nem mutatott német nyelvű nyilatkozat tartalmából az tűnik ki, hogy a hitelező a panaszosokkal szemben fennállott 150.000 P követelésének 27.916. P 05 f-t meghaladó részét elengedte, mihez képest az elengedett követelés öszszege után az illetékdíjjegyzék 92. tételének első és második bekezdése szerint esetleg ajándékozási illeték lenne követelhető. (1920. évi XXXIV. t. c. 89. §-a), aminek kulcsa magasabb, mint a már befizetett illeték kulcsa. Minthogy ezek szerint a kérelem elutasítása folytán a panaszosokat jogsérelem nem érte. (M. kir. Közigazgalási Bíróság 14.344 193s. P szám). Vagyonátruházási illeték. 1920 XXX1V t. e. 51. §. 51. Ha a vagyonátruházási jogügyletet bírói üélet ex íunc hatállyal semmisnek nyilvánította, akkor a töröli és befizetett illeték vissza!érí!esekor a befizetett késedelmi kamatot is vissza kell fizetni. INDOKOK: A K. K. H. Ö. 33. §. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bármely okból történt visszafizetéseknél csak a visszafizetett összeg után tényleg befizetett kamatok téríthetők vissza. Ez a törvényes rendelkezés azt jelenti, hogyha a közszolgáltatás annak törlése folytán a félnek visszautalandó, a befizetett késedelmi kamat is vissza térítendő. Az 1920. évi XXXIV. t. c. 51. §-a, amely a beszédeit késedelmi kamatok megtérítésére vonatkozik és amely a vagyonátruházási illeték helyesbítésével kapcsolatos késedelmi kamat visszatérítésének előfeltételéül azt köti ki, hogy a helyesbítés a téves kiszabás miatt történik a jelen esetben is alkalmazandó. Az által ugyanis, hogy a perbíróság a jogügyletet ex tunc hatállyal megsemmisítettej azt állapította meg, hogy nincs érvényes jogügylet. Már pedig illeték csak olyan jogügylet után jár az ill. szab. 1. §. A) pontja szerint, amely, a polgári törvények szerint jogokat alapít. A nem érvényes jogügylet utáni illetékkiszabás tehát téves kiszabásnak tekintendő s azért a kiszabott és töröl te tel l illeték után befizetett késedelmi kamat visszafizetésének is helye van. Ezérl a befizetett késedelmi Icámat visszaHzelését is ei kellett rendelni (M. kir. Közigazgatási Bíróság 6792/193:;. P. szám).