Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 3. szám - A képviselőház módosításai a társulati adó javaslaton

Joggyakorlat 57 mérlegszerű veszteségét, hanem azt a veszteséget kell érteni, amelyet az adóalap kimunkálásánál a T. H. Ö. 13—15. §-ainak rendelkezései szerint átdolgozott üzleteredmény gyanánt megállapítottak. A panaszos vállalat 1936. évi társulati adóalapjának kiszámításánál 1935. évi üzleteredmény gyanánt veszteség nem mutatkozik, tehát az 1937. évi társulati adó alapjának megállapításánál az 1936. évi mérlegszerű nyereségből 1935. évről áthozott veszteség címén levonásnak helye nincs. A panaszos további kifogása az, hogy az 1934. évben felmerült háztatarozási költsébekből az 1936. üzletév terhére elszámolt 2392 P 32 fillért megadóztatták. Ez a kifogás alapos. A ház lala o ái költsége üzleti kiadás, amely a T. H. Ö. 13. §-a alapján nem számítható hozzá a mérleg szerinti nyereséghez. Olyan rendelkezés, amely a vállálatot arra kötelezné, hogy adózás szempontjából ezeket a kö.tségeket a munkálatok foganatosításának évében számolja el, nincs. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 636/1938. P. szám). Társulati adó. T. H. Ö. 20. 45. A berendezésből eszközölt leírási az új beszerzésekre fordított és megadóztatott összegeket a saját tőkéhez számítani nem lehet. INDOKOK: A panaszos azt kifogásolja, a berendezés leírásából adó alá vont összegeket és az új beszerzésekre fordított és megadóztatott összegeket mint megadóztatott burkolt (látens) tartalékot a saját tőkéhez számították. A panasz alapos. A 2o/o legkisebb adó kiszámításánál a saját tőkét az 1932. évi 2.030/M. E. számú kormányrendelet 8. §-a szerint a T. H. Ö. 20. §-a értelmében kell számításba venni. A 20. §. (1) bekezdése szerint saját tőke alatt a 14. §-ban említett tartalékok kivételével azokat a mérlegben megállapított valódi tartalékalapokat kell érteni, amelyek a vállalat kizárólagos tulajdonában vannak és vagy a már megadóztatott üzleti jövedelemből vagy fclpénzből származnak. A berendezésből eszközölt leírás a 14. §. (1) bekezdésének 3. pontja alapján vonatott adó alá, tehát már ezért sem számítható hozzá a s íját tőkéhez. De nem tartalékalap a leírás, amint nem minősíthető tartalékolásnak az új beszerzésre fordított kiadás sem. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 11.380/1937. P. szám). Kőipari forgalmi adóváltság. 89.000 1934. P. M. 46. Váltsággal nem terhelt agyagból feldolgozott csempék és tűzálló téglák kőipari forgalmi adóváltság kötelesek. INDOKOK: • A magyar királyi közigazgatási bíróság a rendelkező rész értelmében határozott, mert: 1. a panaszosnak téves az az álláspontja, hogy a csempék és tűzálló téglák után adóváltság megállapítva nincs A 89.000/1934. P. M. számú rendelet 1. §. második bekezdésének 26. és 29. tételei szerint, a vámtarifa 695 és 098 számjai alá eső áruk váltság alá tartoznak és a mellékelt 37, illetve 42. folyószámok szerinti kulcs szerint tartoznak váltságot leróni. A felhívott rendelet 5. S-a első bekezdésének 1. pontja alapján a panaszost mint agyagkitermelőt és feldolgozót terheli a fizetési kötelezettség. A panaszos a váltság alól az 5. §. 3. bekezdése, illetve a melléklet 37. és 42. tételei szerint a belföldi forgalomban csak akkor mentesülne a váltság alól, ha már adóvált»sággai terhelt anyagból állítaná elő az árut. A panaszos az adatok szerint váltsággal nem terhelt agyagot dolgozott fel, amelynél előadása szerint, váltsággal terhelt kaolint és zománcot is felhasznált. A váltságmentes fő anyag mellett a mellékanyag váltságkötelezettsége nem