Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 3. szám - A képviselőház módosításai a társulati adó javaslaton

joggyakorlat 51 Vagyonátruházási illeték. 1936 : XXVII. t. c. í. és 91. §. 33. A telepítésről szóló 1838. évi XXVII. t. c. 91. §-ában megállapított vagyonátruházási illetékmentességet alkalmazni lehet olyan ingatlan megszerzésére vonatkozó jogügyletre is, amely meglevő gazdaságok kiegészítésére vonatkozik, amennyiben ez a kiegészítés az ország egyetemes érdekének megfelelő birtok megosztás kialakulását előmozdítja. INDOKOK: A panaszos legeltetési társaság panaszai arra alapítja, hogy az 1938. évi március hó 3. és 10. napján kelt szerződésben közelebbről körülírt 201 hold legelőterületet az Országos FÖlhitelintézettől a m. kir. földmívelésügyi miniszler által lefolytatott telepítési eljárás során vette meg s így a szerzés az 1936. évi XXVII. t. e. 4. és 91. §-a szerint az ingatlan vagyonátruházási illeték alól mentes. A m. kir. pénzügyigazgatóság a megtámadott határozat indokolásában az idézett törvény 1. §-ának (1) bekezdése hivatkozik s kizárólag törvény-magyarázat útján arra az eredményre jut. hogy a szerzés nem eshetik a telepítési törvény rendelkezései alá, következéskép illetékköteles. Ez a törvénymagyarázat s az azon alapuló döntés nem helyes, amennyiben az 1. §. (1) bekezdése szerint a törvény célja többek között az is, hogy meglévő kisebb gazdaságok kiegészítése útján az ország egyetemes érdekének megfelelő birtokmegoszlás kialakulását előmozdítsa. Ilyen célból történt szerzés lehet a kérdéses legelőterület megszerzés is, különös tekintettel a pannaszirathoz csatolt községi bizonyítvány tartalmára, amely szerint a legelőt a panaszos legeltetési társaság mint jogi személy nem a maga, hanem tagjai: 147 b-i földmíves részére vette meg. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 2923 1939. P. szám). Váltóilleték. 3100/1931. M. E. 63. §. 34. Pusztán azon az alapon, mert a váltón levő bélyeg jegy postai felülbélyegzése a váltón feltüntetett keletnél későbbi időpontban történt a válíóilletékeí utólagosan, vagyis szabálytalanul leróttnak minősíteni nem lehet. INDOKOK: A panaszostól azon az alapon követelnek egyszeres és felemelt illetéket, hogy a megleletezett váltó 1938. május 2-iki kelettel van kiállítva, az arra illesztelt 6 pengős bélyegjegy ellenben 1938. május 23-iki postai felülbélyegzéssel van ellátva. A pénzügyi halóságok ugyanis a most jelzett adatokból tényként azt állapították meg, hogy a megleletezett váltón levő 6 pengős bélyegjegynek felülbélyegzése a váltó aláírása után történt, mert a m. kir. pénzügyigazgatóság álláspontja szerint, ha váltón kelet van feltüntetve, a váltó aláírásának időpontjául csak a kelet napja tekinthető. A panaszosok ezzel szemben azt vitatják, hogy a váltó aláírása, amihez pedig az illetékfizetési kötelezettség fűződik, az illeték lerovása után történt, s ennek a ténynek ellenkezőjére nem lehet következtetni pusztán abból, hogy a váltón levő bélyegjegy felülbélyegzése a váltón látható keltezésnél későbbi időpontban történt, mert a m. kir. postahivatalok csak aláírással el nem látott váltót bélyegezhetnek felül, s azt nem lehet vélelmezni, hogy a felülbélyegzést teljesítő m. kir. postahivatal szabálytalanul járt volna el: olyan jogszabály viszont nincsen, amely szerint a keltezéssel ellátott váltót a kelet időpontjában aláírtnak kellene tekinteni. A panasz alapos. A 901/1925. P. M. sz. rendelet 5. §-ának rendelkezései érielmében a váltó illetékkötelessé akkor lesz, ha azt akár a kibocsátó, akár az elfő-