Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 1. szám - A forgalmi adóigazgatás 1939. évi tevékenysége
Joggyakorlat 17 adóváltság rendszerére áttéréskor, a kibocsátandó váltságrendeletekre vonatkozó elvi szabályozást nyújtó 70.900/1923. P. M. számú alaprendelet 4. §-a ezt előre kimondja és az érdekközösség címén előálló különleges jogszabálvt még nem ismeri, amint így rendelkeznek az első váltságrendeletek is (80.000/1927? 5? §. 4. b., 161.200/1927., 109.000/1929., 39.800/1928. rendeletek 5. és a 138 OOJ/1929. rendelet 4. §-a, 79.000/1931. r. 3. §-a, további kikészítésnél újabb jogszabállyal a 2. §. 7. b., 63.000/ 1932. 4. §-a stb.) így rendelkezik az üvegipari váltságalap rendeiet (152.900/1930. P. M.) 6. §-nak 1. bekezdése is, amely még a különleges szabályt szinLén nem ismeri. A váltságkivetés alapgondolata, hogy a gyártmány valóságos eladási árát (fel vagy elhasználás esetén, a kereskedelmi értéket) vonja adó alá. A váltságrendeletek kibocsátása után, az előállító gyárak ezt a pénzügyi jogi alapgondolat érvényesülését veszélyeztették azzal, hogy saját gyártmányaikat nem külön adóalany vállalataik útján maguk hozták forgalomba és váltság alapjául a gyáruknak a saját vállalatukkal szemben kiállított számlái alapján rótták le a váltságot, amikor az árat nem a kereslet és kínálat, nem a szokásos gazdasági tényezők alakították ki, és amikor az egy érdekű két tényező közti árfeltüntetés a váltság alapjának és így a váltság összegének csökkentését, ebben a vonatkozásban a kir. kincstár megkárosítását jelentette. Az első különleges intézkedések erre vonatkoztak, máid további kiterjesztést nyertek a külön adóalanyként létesített elárusító vállalatokra, ahol a külön adóalanynak számlázott áru rendes ártól eltérő különbözete a külön adóalany elárusító cég által elért eredményből való részesedésben találta, ismét a váltságalap megrövidítésével is fokozódó fedezetét. így szabályozta utóbb az üvegipari váltság pótrendelet (151.500/1936. P M. sz. rendelet) felhívott jogszabálva is ezt a kérdést. (Lásd egyébként az újabb szabályozást a textilnél 170.000/ 1935. r. 3. §. 7. b., a papírnál 180.000/1936. r. 4. §. 3. b„ a fánál a 105.000/1937. r. 5. §. 4. és 5. b.) A pénzügvi jog tehát a valóságos eladási árat akarja megfogni, lényegében itt is az 1921. évi XXXIX. t. c 33. §-ának első bekezdésében foglalt azt az alapelvét érvényesítve, hogy az adóalap megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására az áru megszerzője magát kötelezte. Ezt az alapgondolatot a változott viszonyok között csak annyiban fejlesztette tovább, hogy ellenérték az áru megszerző vállalatban magában való részesedés is, amelvet feltétlenül vélelmez, ha egy vállalat az előállított cikk 75o/o-át veszi át. Ahol tehát a vállalattal szemben nem lehet megállapítani, hogy az elárusító vállalat hasznában részesedik, vagy ahol megfordítva, nem lehet megállapítani, ohgv az elárusító vállalatok saját kárukra és hasznukra létesítették az előáPító vállalatot és annak ármegállapításába beszólva az árak leszorításával, a vállalat veszteséges voltától függetlenül a váltságkülönbözettel is fokozódó kárpótlást kannak a saiát értékesítésükben. A lényeg a vállalat esélyeiben felelősséggel és részesedéssel való részvétel és a váUsá^alapnak ezzel összefüggő megállapításai. Nincs tehát pénzügvi iogi ieleutőségíí érdekközösség, ahol a fenti ügvdöntő tényállás nem állapítható meg, ahol az összeköttetés csak az árunak elhelvezését akaria biztosítani és a nvújtott kedvezmény nem egyéb részesedésben talália indokát. — Minthógv a fenti jogilag 'ügydöntő szempontból a tényállás további tisztázásra szorul, a rendelkező rész szerint ke'létt határozni. III. A rendelkező rész szerinf kellett határozni továbbá azért is, mert ha az előbbieknek megfelelően a pénzügvi jogi jellegű érdekközösség megállapítható, akkor is az érdekközösségben álló vállalatok által az elárusílássál tényleg elért árat kell megá1 lapítani. Téves ugyanis a m. kir. pénzügyigazgatóságnak az a jogi álláspontja, hogy a hivatkozott rendelkezés szellemében jár el, ha az árakat az árjegyzékek alapján