Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám - A forgalmi adóigazgatás 1939. évi tevékenysége

18 Joggyakorlat vezeti le. A felhívott rendelkezés alapként a tényleges továbbeladás árát állapítja meg. Téves a panaszos álláspontja is, hogy az előállító ab gyártás, tehát fuvardíj nélkül adja el az árut a vállalatoknak és így a vállalatok eladási árából a fuvardíjat le kell vonni. Ha a vállalat tényleges eladási árában a fuvardíj benne van, ezt levonni nem lehet. Viszont, ha a vállalat, az üveget felvágva adja el, a lehulló és értéktelenné váló részek után (amelynek eladás tárgyai nem voltak) ellenértéket megállapítani nem lehet Ez az észrevétel egvébként már azáltal tárgytalanná válik, hogv a becslést mellőzni kell. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 9960/1938. P. szám). Vagyonátruházási illeték. 1920.XXXIV. t. c. 67. §. 5. p. 11. Ha az ingatlant az eladó (és nem a szerző) által vállalt kötelezettségnek nem teljesítése folvtán ruházzák vissza az eredeti tulajdonosra, ez az újabb visszaruházást tartalmazó szerződés illetékköteles. INDOKOK: Az 1920. évi XXXIV. t. c. 67. §. 5. pontjának rendelkezése szerint a visszteher ellenében átruházott ingatlannak az eladó részére való ; visszaadása, akkor nem minősíthető úiabb vagyonátruházásnak és a visszaadás után akkor nem jár vagyonátruházási illeték, ha a szerző nem teljesítette a vállalt kötelezettségeit. A panaszolt esetben azonban az eladó nem teljesítette a szerződésben vállalt tehermentesítési kötelezettségeit. Ezen a címen való visszaadás illetékmentességére nincs törvényes rendelkezés, ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 11.843/1936. P. szám). Törvénykezési illeték. 1931. évi 7400. P. M. rend 1. P. 12. Ha tes'i bán'alm^zással elkövetett becsületsértés vétsége esetén nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértésért emeltek vádat és az eljárás ilyen bűncselekménvért folyt, az eljárás illetékköteles. INDOKOK: Az ítélet indokolása szerint a vádlott a főmagánvádlók egvikét, G. I.-t papuccsal a vállán meg is ütötte. Ez a cselekmény testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétségének alkotó elemét képezi ugyan, de ennek ellenére illetékkötelesnek tekintendő éz a bűnügy, mert panaszosok nem tesii bántalmazással elkövetett becsületsértésért emeltek vádat, s az eliárás nem ilven bűncselekményért folyt, hanem a bíróság csak az félét indokolásában mintegy súlyosító körülménvként említette a fentebb említett megállaoítást. A becsületsértés és rágalmazás miatti eliárás mindvégig kizárólag főmapánvádra folvt. Az 1931. évi 7400. M. E. számú rendelet 1. §. (3) bekezdése értelmében pedig csak akkor lehet illetékmentes az eliárás, ha ugyanazon sértett sérelmére elkövetett és egymással összefüggő olyan cselekménvek iniatt van az eliárás folyamatban, amelyek miatt részben közvádnak, részben főmagánvádnak van hehe, ami a fentiek szerint nem forgott ífenn. Panaszosokat a királyi járásbíróság egvébként az illetékek lerovására a büntető parancsban is és a tárgyalásra szóló idéző levélben is felbívta. Minthogv a nanaszosok által a oer befeiezése után a szegénységi jog megadása iránt elkésetten elő'er-esztett kérelmet a perbíróság elutasította, ennélfogva a panaszosoktól a kincstár jogosan követelheti az egvszeres és felemelt összegű illetéket. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 11.026/1936. P. szárny °