Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám - A forgalmi adóigazgatás 1939. évi tevékenysége

16 Joggyakorlat ,W. Gy. és Sch. A. és fiai. b-i cégekkel a 151.500/1936. P. M. számú rendelet 3. §-ának 3. bekezdésében körvonalazott érdekközösségben áll és így gyártmányai adóváltságának alapja nem a három céggel szemben számlázott érték, hanem annak az eladási árnak 10°/o-kal csökkentett összege, amelyet az érdekközösségben álló cégek a gyártmányoknak általuk történt eladása révén bevételként elérnek. A panasz elsősorban az érdekközösség — másodsorban az eladási ár összegszerű — megállapításának helyességét támadja. II. A 151.500/1936. P. M. sz. rendelet 3. §-a az egyes üveg és agyagipari termékek forgalmi adóváltság alá vonásáról intézkedő 152.900/1930. P. M. számú rendeletnek az adóváltság alapját szabályozó 6. §-át egészíti ki egy új harmadik bekezdéssel, amelynek rendelkezése értelmében: »az érdekközösség fennállását —egyéb erre vonatkozó bizonyíték hiányában is — meg kell állapítani, ha valamely adóváltság fizetésére köteles vállalat áruit (vagy bizonyos fajta áruit) kizárólag vagy túlnyomó részt (akár mennyiség, akár az érték alapján számítva legalább 75°/o-ban) egy vállalat útján hozza forgalomba, illetve ha valamely vállalat kizárólag egy vállalat áruinak értékesítésével, illetve feldolgozásával és ily módon való értékesítésével foglalkozik.« Ez az új bekezdés, erre a váltságra is, érdekközösség címén, az ádóváltság alapján azt az új szabályt állítja fel, hogy: »az adóváltság alapja az érdekközösségben álló kereskedelmi vállalat által elért eladási árnak 10o/0-kal csökkentett összege. A jelen esetben nem vitás, hogy a panaszos cég nem egy, vállalattal, hanem három nagykereskedő céggel áll összeköttetésben, amely cégek nemcsak a panaszos cég gyártmányait hozzák forgalomba és amely cégekkel a panaszos cég előadása szerint a panaszos cégnek azért kellett megállapodni, mert a külföldről behozott üveg értékesítése ennek a három cégnek kezében van és az összeköttetés létesítése nélkül, a hazai gyártmány elhelyezése még nagyobb nehézséggel járt volna. Bár a panaszos cég, a nem vitás tényállás szerint, a három nagykereskedő céggel egy közös megállapodást létesített és a három cég által, a panaszos cégtől átvett árumennyiség, a gyártás 75%-át meghaladja, az érdekközösséget e címen a további bizonyítékok vizsgálata nélkül, megállapítani nem lehet, mert a felhívott rendelkezés az ilyen összeköttetést csak egy vállalattal minősíti feltéllenül érdekközösségnek. Ezt a különleges jogszabályt kiterjeszteni a több vállalattal egységesen létesített megállapodásra, kifejezett intézkedés hiányában nem lehet. Az ilyen megállapodás karlellszerü jelleget tüntet fel, a kartellre, tehát az összes vállalatokkal együttes áru elhelyezést szabályozó megállapodásokra a forgalmi adóváltság rendeletek különleges intézkedést nem állítottak fel. A jelen esetben tehát vizsgálat és bizonyítás tárgyává kell tenni, hogy van-e a panaszos cég és a vállalatok között érdekközösség. E tekintetben a m. kir. pénzügyigazgátóság és a panaszos jogi álláspontja közt elvi különbség van és ezért a további tényállás tisztázása és a lefolytatandó bizonyítás irányítása érdekében az érdekközösség fogalmát a bíróság az alábbiakban körvonalazza. Már abból, hogy a kartell-szerződéseket a váltságrendeletek általánosságban és elvileg nem minősítik érdekközösségnek, nyilvánvaló, hogy az érdekközösség alatt itt mást kell érteni, mint amit általában gazdasági érdekközösség alatt érteni szoktak. Általánosságban minden előállító, minden eladójával érdekközösségben áll a tekintetben, hogy az eladói az ő gyártmányait vegyék és árusítsák és ezért vevőinek lehetőséghez képest kedvezményt nyújtani igyekszik, hogy azok a gyártmányait nagy mennyiségben elhelyezzék. A%áltságrendeletekből nyilvánvaló, ho^y a pénzügyi jogi követelmények nem az ily általános jellegű gazdasági érdekközösséghez fűződnek. Elvileg és eredetileg minden váltságrendelet az általános forgalmi adónak rendelkezéseit terjesztette ki az adóalap megállapítása kérdésében. A forgalmi