Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

t Joggyakorlat. 155 Jövedelemadó. J. V. H. Ö. 59. §. (1) bek., és 67. §. 88. Annak a jövedelemadókötelesnek a jövedelemadóiát, akinek a jogerősen megállapított jövedelemadó alapja 10.000 pengőn alul van és így adóbevallást a következő évekre adni nem köteles visszamenőleg csak pénzügyminiszteri rendelkezés alapján lehet új kivetéssel helvesbiteni. INDOKOK: A nem vitás tényállás szerint az 1927. adóévre foganatosított rendes adókivetési eljárás során a panaszos elektrotechnikus foglalkozásából mint egyetlen jövedelemforrásból származó jövedelmét az általános kereseti adó alapjának megfelelő összegben vették számításba és így az 1927. évi jövedelemadó alapját jogerősen 5500 P-ben állapították meg. Ezt az adóalapot a következő évekre rögzítés folytán változatlan összegben fenntartották, vagyis az 1928—1935. évekre is évi 5500 P adóalap után vetéttek ki a jövedelemadót. Az adóévre kivetett és jogerőssé vált jövedelem és vagyonadót, — a J. V. H. Ö.-ben részletesen meghatározott esetektől eltekintve, — utólagosan helyesbíteni általában nem lehet. A J. V. H. Ö. 5G. §-a értelmében azonban utólagosan helyesbíteni kell a jövedelem és vagyonadót, ha az az adózónak akár az adóévet megelőző, akár a korábbi években a megállapított jövedelemnél tényleg nagyobb jövedelme volt, vagy valamely adóköteles vagyontárgyat nem vallott be, amikor is az eltitkolt jövedelmet, illetőleg az eltitkolt vagyontárgyak értékét az adó alá vont jövedelem összegéhez, illetőleg a vagyontárgyak értékéhez hozzá kell adni. Ezek szerint a jogerősen kivetett jövedelemadót csak jövedelem eltitkolás esetén lehet utólagosan helyesbíteni. Az adó utólagos helyesbítésére tehát okúi szolgálhat minden olyan cselekmény vagy mulasztás, mely az adóeltitkolást megvalósítja. Ezt pedig, — kizárólag a szóbanforgó esetre vonatkoztatva, — megvalósíthatja: ha az adózó az adóbevallásában vagy illetékes helyről hozzáintézett kérdésekre adott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudatosan az adó megrövidítésére alkalmas nyilatkozatot tesz, illetőleg adóköteles jövedelemforrást, avagy adóköteles vagyont elhallgat, — függetlenül attól, hogy fentforog-e az adómegrövidítésre irányuló szándék, vagyis hogy a J. V. H. 0. 67. §-a szerint jövedéki büntető eljárás alá eső kihágásnak a tényálladéki elemei megvannak-e vagy sem. A K. K. H. Ö. 119. §-ának 2. pontja szerint pedig jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el, aki az adóösszeírási ívét be nem adja, avagy abba valótlan adatot vesz fel, illetőleg valamely olyan adatot hallgat el, amelynek eltitkolása az adók megrövidítésére alkalmas. A szóbanforgó esetben a jogerős adók utólagos helyesbítésére az szolgált okul, hogy a panaszosnak a P. és Tsa R. T.-től 1931. évi április hó 1-étől kapott illetményeit, vagyis a panaszosnak a részvénytársasággal szemben 1931. évi április hó 1-étől fentállott szolgálati viszonyából származó jövedelmét az 1932—1935. években sem vonták annak idején jövedelemadó alá. A panaszos azonban az itt rendelkezésre álló iratokból kitűnőleg az 1932—1935. évekre szóló általános adóösszeírási ívében a P. és Tsa R. T.-vel szemben igazgatói minőségben fennálló szolgálati viszonyát és az ilyen minőségében kapott havi illetménveinek összegét megjelölte, tehát az ebből származó jövedelmére vonatkozó adatokat, illetőleg ezt a jövedelemforrását nem hallgatta el Igaz hooy a panaszos az 1932-1935. évekre jövedelemadó bevallást nem' adott és jövedelem eltitkolása az általa is történhetik hogy az adózó bevallást nem ad, azonban - nem szólva most arról hogy az adóösszeírási ívek adatai az adóhatóság rendelkezésére állottak, — az