Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

156 Joggyakorlat. adóbevallás be nem adása útján elkövetett adóeltitkolás magától érthelőleg csak akkor foroghat fenn és csak akkor állapítható meg, ha az adózó az illető adóévre a J. V. H. Ö. 42. §-a értelmében adóbevallást volt köteles beadni, vagyis ha a J. V. H. Ö. 43. §-a és az ahhoz tartozó utasítás szerint az adóbevallás bedásának kötelezettsége alól felmentve nem volt. A most hivatkozott utasítás (1) bekezdése értelmében azonban a jogerősen megállapított jövedelemadó alapot a következő évre, — új kivetés mellőzésével, — általában fenn kell tartani (rögzíteni) minden oly adózónál, akinek a jogerősen megállapított adóalapja a 10.000 P-t nem éri el. A szóban íbrgó esetben a panaszosnak az 1927 évre jogerősen megállapított és a következő évekre változatlanul fenntartott adóalapja 5500 P volt, az új adókivetésnek az utasítás (3) bekezdésében meghatározott eseteinek egyike sem forog fenn és a panaszos rögzített adóalapját az 1932—1935. évekre a J. V. H. Ö. 43. §-a (4) bekezdése alapján sem mondta fel az elsőfokú adóhatóság. A panaszos tehát az 1932—1935. évek egyikében sem tartozott adóbevallást adni. Sem az adóbevallásában, — mert ilyet nem is adott, — sem az által, hogy adóbevallást nem adott, adóeltitkolást el nem kövelett. Adóeltitkolás hiányában pedig a jogerősen kivetett jövedelemadónak a J. V. H. Ö. 67. §-a és az ahhoz tartozó utasítás (2) bekezdése alapján való utólagos helyesbítése nem foghat helyet. A szóbanforgó esetekben a J. V. H. Ö. 59. §-a (1) bekezdése alapján esetleg a pénzügyminiszter rendelhetett volna el új adókivetést, amely új adókivetési eljárás azonban a hivatkozott §. (2) bekezdésében mehatározott idő alatt lett volna folyamatba tehető. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 8670/1938. P. szám). Általános kereseti adó. K. H. Ö. 13. §. (1) bek. 3. pont. 89, Az ügynöki tevékenységei folytatóknál a del eredére vállalása címén való adómentes tartalékolásnak helye nincs. INDOKOK: Panaszos azt kifogásolja, hogy: a szerződéses kereskedők által folyósított jutalékból az üzleti veszteségek fedezésére tartalékolt összeget a bizottság hozzáadta a mérlegszerű nyereséghez. A könyvvizsgálatról felvett jegyzőkönyvben lefektetett tényállás szerint panaszos üzleti tevékenységét egy bevásárlási iroda fenntartása alkotja. A bevásárlási iroda keretében lebonyolított üzletek után panaszos az illető kerkedőktől 7o/0, a vásárló felektől pedig 3% jutalékot kap, amivel szemben a hitelező kereskedőknél a kihitelezett összegek után del crederét vállalt, a vásárlóknak pedig meghatározott hitelkeretet biztosított. Az nem vitás, hogy panaszos a del eredére garantálása céljából a kereskedők állal adott 7o/0-os jutalékból 3%-ot egy pénzintézetnél letétbe helyezni köteles mely letét a del crederéből eredő kötelezettségeinek a fedezésére szolgál s afelett a panaszos csak a bevásárlási üzlet megszűnése után rendelkezik szabadon. Panaszos tevékenysége tehát voltaképpen ügynöki tevékenység, mert közvetíti a vásárlásokat anélkül, hogy — eltekintve a del crederélől — ő válna'jogosítottá vagy kötelezetté. Abból ugyanis, hogy a becsatolt mérlegszámla szerint panaszosnak sem folyószámla követelése, sem folyószámla tartozása a kereskedőkkel és a vevőkkel szmeben nincs, megállapítható, hogy tevékenysége ügynöki jelleggel bir s az őt terhelő veszteség tulajdonképen del eredére vállalás, amin nem változtat az sem, ha — miként ez az előíratokból kitetszik — a del eredére kockázat korlátolt és csak a letétbe helyezett fedezeti alap erejéig érvényesül. A hitelbe vásárlók nem panaszosnak, hanem az egyes kereskedőknek tartoznak, az utóbbiaknak pedig nem vele, hanem a vevőkkel szemben keletkezik követelése. Az egyes vevők köveleléséinélc