Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

Joggyakorlat 147 vett tőke teljes összege után egy évre esik. Ebből a szemszögből tekintve ugyanis az 1909 :X. tc. idézett rendelkezése és az 1925. és 1927. evi Hivatalos Összeállítások 13. §-a (1) bekezdésének rendelkezései közöLt csak az a különbség, hogy az 1925. évi H. Ö. életbeléptéig törlesztéses kölcsönöknél a »fizetendő« kamatot kellett évenkint változatlan öszszegben levonni, ennek életbelépte ulán pedig a »tényleg fizetett* kamatokat kell ilyen változatlan összegben és nem a törlesztési tervnek megfelelő, változó összegű elszámolás szerint levonni. Abból a rendelkezésből pedig, hogy csak a tényleg fizetett kamat vonható le, okszerűen az következik, hogy ha az annuitásra csak részfizetés történt, akkor a kamat cimén évenkint levonandó változatlanul azonos összegnek is csak az* a hányada vonható le, milyen hányada az annuitásnak kiegyenlítést nyert. Ha pedig az adós semmit sem fizetetL az annuitásra, akkor kamat levonásának sincs helye. Ennek a jogi állásfoglalásnak helyességét megerősíti a 14. §. (1) bekezdése, mely szerint a 11—13. §-okban említett tehertételek'fejében csakis akkora összeg vonható le, amekkora összeget adózó az adóévet megelőző évben tényleg fizetett. Ez a jogszabály kizárja az adós által meg nem fizetett kamat levonásának lehetőségét. (346. számú jogegységi megállapodás.) Törvénykezési illeték. 1930: XXXIV. tc. 8. §. Ti. A magyar királyi közigazgatási bíróság a 284. sz. jogegységi megállapodásnak a szegényjogos fél marasztalt ellenfele illetékfizetési kötelezettségének aránya értelmezésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezi és az 1930:XXXIV. t.-c. 8. g-ának azt a rendelkezését, hogy a szegényjogban részesült fél ellenfele, ha pervesztes, kiszabás útján a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket megfizetni köteles, akként értelmezi, hogy a perben felmerült minden illetékre nézve külön állapítandó meg az illeték értékalapjául szolgált pertárgy érték és a marasztalási összeg közötti arány, s a szegénységi jogban részesült fél ellenfele az egyes illetékekből csak a külön-külön mutatkozó arány szerinti részösszegek megfizetésére köteles. INDOKOK: Az 1930:XXXIV. t.-c. 8. §-a a szegényjogos fél pervesztes ellenfele által viselendő illetékek, tehát mind a felmerült és bélyegjegyzékbe foglalt, mind az ítéleti illeték mértékét a »marasztalási összegnek aránylag megfelelő« összegben állapította meg. Ez az előző jogállapothoz (1914:XLIII. tc. 79. §.) képest sok esetben lényeges mérséklést jelent. Ennek az új törvényes rendelkezésnek az indokolás szerint az volt az indoka és célja, hogy a szegényjoggal sok visszaélés történik, mert míg a szegényjoggal perlekedő fél minden kockázat nélkül indítja meg és folytatja a pert, addig az ellenfelet oly költségekre és kiadásokra kényszeríti, melyeket gyakran a szegényjogos féltől még ennek elútasítása esetén sem hajthat be. Ez a helyzet az indokolás szerint gyakran zsarolásra is vezetett, mert a szegényjogos fél arra számít, hogy az ellenfél kiegyezik és a követelés alaptalansága dacára is inkább fizet valamit, csakhogy a per folytatásával járó költségektől szabat! üljön. A szegény jogos perrel járó kiadások viselésének a két fél közötti aránytalan kockázata és a visszaélések megcjátlása hozta létre a jelzett törvényes rendelkezést. A szegényjogos fél visszaélése a jogalap érdemi részétől eltekintve, rendszerint a követelt összeg rendkívül felcsigázott