Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

148 Joggyakorlat. mértékben szokott megnyilvánulni, a szegényjogos fél ellenfelének az illelékek elleni védelmezése pedig a szegényjogos fél keresete, vagy, viszontkeresete következtében lerovandó illeték elhalasztásában és mértékük esetleges mérséklésében jelentkezik. Azt a törvény kifejezetten meghatározza, hogy a szegényjogos fél pervesztes ellenfele az illetékeket a marasztalási összegnek aránylag megfelelő összegben, s nem a marasztalás összegének megfelelően köteles viselni, ezt az álláspontot foglalta el a m. kir. közigazgatási bíróság is a 284. sz. jogegységi megállapodásban. Ez a megállapodás állást foglal abban a kérdésben is, hogy az arányt úgy kell értelmezni, hogy »meg kell állapítani az eljárás tárgyának az ítélet meghozatala előtti utolsó értéke és a marasztalás értéke közötti arányt és ennek az aránynak megfelelően, egyöntetűen kell megállapítani mind az ítéleti illetéket, mind az ügyben felmerült és bélyegjegyzékbe foglalt illetékekből a szegénységi jogban részesült fél pervesztes ellenfele állal megfizetendő összeget.; A m. kir. közigazgatási bíróság újabb elbírálás alá vette a jogegységi megállapodásának az arány értelmezése tekintetében elfoglalt álláspontját. »A marasztalási összegnek aránylag megfelelő < kifejezés az aránynak csak egyik tényezőjét határozza meg kétségtelenül, a marasztalási összegei, az arány másik tényezője minden esetre kiterjedően, részletesen meghatározva nincs. Az kétségtelen, hogy ez a másik tényező a szegéii37jogos fél követelésének összege. Abban az esetben, ha a követelés összege a per során változatlan marad, az arány is a per egész folyamára változatlan, s így a viselendő illeték megállapítása jogilag általában nem vitás. Ha azonban a szegényjogos fél a keresetben túlzóit összegben érvényesített követelését a per során a maga által is megítélhetőnek remélt összegre, esetleg többször is leszállítja, a támasztott követelés perbeli eltérő összegei s az ellenfele által ítéletileg kötelezett összeg közölli arány minden egyes leszállításához viszonyítva, a leszállításnak megf el előleg fokozatosan emelkedik s psak az utolsó leszállításnak megfelelő összeg és az ítéleti marasztalás közötti változatlan. A 184. sz. jogegységi megállapodásban elfoglalt, s az utolsó^ keresetleszállítást megelőző kereseti összegeket figyelmen kívül hagyó jogi álláspont a szegénységi joggal perlekedő fél ellenfelére hátrányos. Ha a marasztalási összeget csak az íléiét meghozatala előtti leszállított utolsó értékhez viszonyítjuk, az arány nagyobb, mintha a marasztalási összeget a változott értékek minden egyes változtatásával külön-külön állítjuk szembe, a nagyobb arány mellett pedig egyes illetékekbői a szegényjogos fél ellenfelére nagyobb összeg is hárul. E szerint a szegényjogos fél ellenfele a túlkövetelésből felmerült illetékek nagy mérvétől nem szabadulna, s így a szegényjogos fél visszaélését még a törvény is támogatná. A 284. sz. jogegységi álláspont folytán a szegényjogos fél ellenfele még hátrányosabb helyzetbe is juthat, mintha nem szegényjogon folyt volna ellene a per, mert az utóbbi perben a perköltségek közt kötelezett felperesi illetékek összege valószínűleg kisebb, mint a szegényjogos perben őt terhelő illeték. Ily igazságtalan s következetlen helyzet létesítését a törvényhozónak, a lörvény célzatánál fogva 'is, tulájdonítani nem lehet. A törvényhozó kifejezett védelmi célzata az illetékviselés törvényes rendelkezése melleit akkor valósul meg, ha az illetékviselési arány a keresetleszállítások esetében a per egész folyamára nem egyöntetűen van megállapítva, hanem a perérték változásaihoz igazodik. E mellett az álláspont mellett is a törvény az arányos számítás kötelezővé tételévela kereseti követelés indokolatlan és visszaélést jelentő nagy mértékével szemben a szegényjogos fél ellenfelét csak részben mentesíti, mert teljes mentesítés csak a marasztalás összegének megfelelő illetékviselés lett volna. Arra,