Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 6. szám - Egyes fényűzési tárgyak fényűzési adókulcsának módosítása

Joggyakorlat 113 vállalkozási ügyleteinél is. Már pedig a rendelet 73. g-a szerint »a szerződési illeték, 'továbbá a vállalkozó részére kiutalt összegekről szóló nyugták illetéke, a nyugta gyanánt benyújtott számlák számla- és nyugtailletéke a vállalkozót terheli. Ha a vállalkozó ezeket az illetékeket nem rója le, úgy tűrni köteles, hogy az utalványozó hivatal vonja le.« Ezt a gyakorlatot helytelennek kell tekinteni. Az 50.000—1934. K. M. sz. rendelet 1. §. (1) bekezdése harmadik kikezdésében foglalt annak a rendelkezésnek ugyanis, amely a hatóságok mellett a szóbanlévő biztosító intézeteket is a közszállítási szabályzat határozmányai alá vonja, nincs illetékjogi jelentősége, s nem ad lehetőséget a náluk benyújtott számlák alapján a számlailleléken felül a nyugiailietéknek is a követelésére, tekintve, hogy erre csak az 1920:XXIV. tc. 10. §-ának 4. pontjában foglalt kivételes törvényi rendelkezés ad lehetőséget, amikor kimondja, hogy a nyugtailletéket csak azok után a számlák alapján kell követelni, amelyeket kifizetés végett valamely hatóságnál, ezeknek képviselőjénél vagy közpénz tárnál nyújtanak be, már pedig a szóbanlévő bizlosíló intézetek nem tartoznak a felhívott törvényszakaszban megjelölt jogalanyok közé. Ezt a törvényes jogszabályt az 1931. évi XXI. tc. 21. §-ában adott felhatalmazás alapján kibocsátott 50.000—1934. K. M. sz. rendelet nem érinthette, mert az említett törvényszakasz csuk arra adott felhatalmazást a kereskedelemügyi miniszternek, hogy ^rendeleti úton, az 1897 :XX. tc. 38. és 39. §-ainak rendelkezéseitől eltérően is szabályozhatja a 18. §. a) pontja alatt felsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek, intézmények, vállalatok és üzemek szükségleteinek és munkáinak beszerzését, illetőleg végeztetését, kiírását, odaítélését, a szerződések kötését és teljesítésük ellenőrzését!, vagyis nem adott felhatalmazást az illetékjog tekintetében fennálló törvényes jogszabályok megváltoztatására s ennek folytán az 50.000—1934. K. M. sz. rendelet 73. §-a a törvényes illetékjogi határozmányokkal szemben más i letékjogi szabályokat érvényesen meg nem állapíthatott. (342. sz. jogegységi megállapodás). 1896. évi XXVI. tc. 73. A 46. számú pénzügyi jogegységi megállapodás 1. pontjának hatályon kívül helyezésével: a panaszt hivatalból vissza kell utasítani I. . a kiegészítő eljárás mellőzésével, 1.. ha a panasziratot nem az érdekelt fél vagy nem annak törvényes képviselője, hanem más nyújtotta be. 2., vagy ha a nem személyesen eljáró fél, illetve annak törvényes képviselője nem ügyvéddel képviselteti magát; II. , eredménytelen felhívás után, 1., ha a törvényes képviselő ezt a minőségét, 2r vagy ha a nem személyesen eljáró érdekelt félnek, illetve a törvényes képviselőnek ügyvédje meghatalmazását szabályszerűen nem igazolta. INDOKOK: Az 1896:XXVI. tc. 84. §-ának első bekezdésében 1. pont alatt foglaltak szerint a panasz joga az érdekelteket illeti meg, ideértve a jogi személyeket és a hatóságokat is. A jogorvoslatok igénybevételére való jogosultságot az 1929 :XXX. tc. 47. £-ának (1) bekezdése is az érdekeltséghez fűzi, amikor a jogszabály akként rendelkezik, hogy: jogorvoslattal élhet mindenki, akinek jogát vagy érdekét a közigazgatási határozat (intézkedés) érinti. E törvényes rendelkezések tartalmából következik, hogy az érdekeltség fogalma az alanyi jog érvényesítésére való jogosultsággal, vagy a közigazgatási eljárásba történt bevonás tényével határozható meg és hogy ugyanezekhez az ismérvekhez fűződik a panaszemelés