Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

•64 Dr. Hartai: A rögzítési és felmondási eljárás köréből. MOZAIK A rögzítési és felmondási eljárás körébőL Az eltérő szóhasználat miatt ellentmondás található a K. H. Ö. 22. §. (2) & a J. V. H. Ö. 43. ,§. (2) bekezdésénél a rendeletek, illetve íiz azokat módosító törvény, és a végrehajtási utasítások szövege között. Ezek a szakaszok rögzíthető adóalapok értékhatárát szabályozzák* A K. H. Ö. 22. §. (2) bekezdésének módosítás előtti szövege úgy rendelkezett, hogy a rögzítésre vonatkozó felhatalmazás »... nem alkalmazható azokra az adózókra, akiknek kereseti adóalapja a 6.000 pengőt eléri, vagy túlhaladja. Ezek az adózók évenként kötelesek szabályszerű bevallást adni.« A J. V. H. Ö. 43. §. (2) bekezdése a jövedelemadónál szintén 6.000, a vagyonadónál pedig 150.000 pengős értékhatárt állapított meg. A végrehajtási utasítások a fenti szóhasználatnak megfelelően szintén úgy szólottak, hogy a jogerősen megállapított adóalapokat a következő évre — új kivetés mellőzésével — általában változatlanul fenn kell tartani, ha azok a 6.000, illetve 150.000 pengőt nem érik el. Az 1929:XXIII. t. c. 3., illetve 7. §-a az értékhatárokat felemelte, de ezenfelül azok megállapítását is megváltoztatta. Az idézett törvényhely ugyanis így szól: »Ez a felhatalmazás azonban nem alkalmazható azokra az adózókra nézve, akiknek kereseti adóalapja a 10.000 pengői (jövedelemadóalapja a 10.000, vagyonadóalapja a 200.000 pengőt) túlhaladjam A hivatalos utasításokban ezzel szemben csupán az értékhatárok összege helyesbjttetett, de továbbra is bennmaradt az a rendelkezés, hogy, csak akkor lehet az adóalapokat rögzíteni, ha azok a fenti értékhatárokat nem érik el. A pontosan 10.000 pengőben, illetve 200.000 pengőben megállapított jogerős adóalapok tehát a törvény szerint rögzíthetők, a végrehajtási utasítás szerint azonban nem. Semmi esetre sincs nagy jelentősége ennek a kérdésnek, de kétségtelen, hogy az adókivető hatóságok előtt évről-évre felmerül, vitára ad okot, a Ö.-kben pedig felesleges szépséghibát jelent. Elgondolkoztató a kincstári felmondás szabályozása, pontosabban, hogy mi tekintendő olyan lényeges emelkedésnek, amelynek fennforgása esetén a kincstárnak jogában áll az egyébként rögzítendő adóalapot íelmondani. Mivel a kereseti és jövedelemadóra vonatkozó rendelkezés teljesen azonos, csak a J. Y. H, Ö. 43. §. (4) bekezdésének idevonatkozó részét idézzük: »Lényeges emelkedésnek kell tekinteni azt, ha a rendelkezésre álló adatok szerint megállapítható jövedelem-, illetve vagyontöbblet azoknál az adózóknál, akiknél az egyébként változatlanul fenntartandó jövedelemadóalap a 6.000 pengőt, illetőleg a vagyonadóalap a 150.000 pengőt meg nem haladja, az előző évi adóalapoknak 20%-át