Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

Dr. Hartai: A rögzítési és felmondási eljárás köréből. 65 < eléri, azoknál az adózóknál pedig, akiknél az egyébként változatlanul fenntartandó jövedelemadó alap 6.001—10.000 pengőben volt megálla pítva, a többlet az előző évi adóalapok 10o/o-át, de a jövedelemnél legalább az 1.200 pengői, a vagyonnál pedig legalább a 30.000 pengőt eléri. Ez az utóbbi megszorítás azt jelenti, hogy, 10o/oos emelkedés esetén a felmondás voltaképen sohasem érvényesülhet, mert hiszen a 10%-os emelkedés még 10.000 pengős, illetve 200.000 pengős adóalapnál sem éri el a kikötött 1.200, illetve 30.000 pengős értékhatárokat. Pedig a rendeletalkotó eredeti szándéka bizonyára az volt, hogy kis adózóknál 20%-os, nagyobb adózóknál azonban már 10o/o-©s emelkedés esetén is a rögzítés mellőztessék. Ezt a felfogást támasztja alá a gyakorlat és célszerűség szempontja, főleg pedig az adórendszerünkben újabban mind erősebben észlelhető fejlődési irányzat. Kétségtelen ugyanis, hogy az állami bevételek fokozása, de egyúttal az igazságos és helyes adóztatás is a szerves reformokon kívül elsősorban az adóalapok (a nagy adóalapok!) minél alaposabb kimunkálásával érhető el. Az adókivetőknek tehát az adókivetés során a nagy tételekkel, így a nagyobb rögzített adóalapokkal is igen behatóan foglalkozniok kell. Munkamegtakarítást tehát ezeknél nem jelent az, hogy ezek esetleg rögzíthetők lesznek. Ha pedig a beható vizsgálat azt állapítaná meg, hogy. akár csak 10o/o-os emelkedés is mutatkozik, már feltétlenül indokolt az adó újbóli meg> állapítása, hiszen ezeknél a nagyobb adóalapoknál maga a 10<yo-os emelkedés egy vagy akár több kis adózó teljes adóalapjának felel meg. A célszerűség, de a helyes és igazságos adóztatás követelménye is azt kívánná tehát, hogy ezek a fent tárgyalt nagyobb adóalapok már lOo/o-os emelkedés esetén is feltétlenül újból megállapítandók legyenek. Még egy helyesbítendőnek látszó momentum a rögzítési-felmondási eljárás köréből: Mind a K. H. Ö., mind; a J. V. H. ö. január 31.-ében állapítja meg azt a batáridőt, ameddig az adózó rögzített adóalapját a következő évre felmondhatja. Egyik H. Ö.-ben sem találunk azonban rendelkezést arra vonatkozólag, hogy lehet-e igazolással élni e határidő vétlen elmulasztása esetén? Törvényes rendelkezés hiányában tehát a január 31. után' beadott felmondásokat nem lehet elfogadni még akkor sem, há a késedelem csak 1—2 napos és adózó hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a felmondást el nem hárítható akadály miatt nem adhatta be kellő időben. Ha meggondoljuk, hogy a jogorvoslatoknál a határidő elmulasztása esetén általában 15 napon belül igazolással lehet élni, sőt a K. K. H. Ö. 115. §.-a kedvezmények elnyerésére kitűzött határidők elmulasztása esetében is megengedi az igazolást, a felmondás pedig kedvezménynél több, az adózónak törvényes rendeletben biztosított joga, ha továbbá figyelembe vesszük, hogy, a késedelmesen benyújtott felmondások rendszerint kis adózóktól erednek, akik tudatlanságból, járatlanságból mulasztják el a határidőt, ez a szigorúság épen a felmondásoknál túlzottnak látszik.