Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A számlához hasonló íratok illetékkötelezettsége

62Dr. Dely: A számlához hasonló iratok illetékkötelezetts. Ha ugyanis tudjuk azt, hogy milyen iratot lehet számlának minősíteni, nem okoz nehézséget a számlához hasonló iratok minősítése sem. A kereskedők és iparosok érdekképviseletei szerint csak az olyan iratot lehet számlának tekinteni, amelyben valamely követelés jut kifejezésre. A számlának és a számlával egy elbírálás alá eső iratnak illeték alá vonását1 egyedül az teszi lehetővé, hogy az irat jogi szempontból jelentőséggel bir. Ez abban áll, hogy az árut szállító fél a számlával vagy azzal azonos elbírálás alá eső irattal kívánja kifejezésre juttatni az átvevővel szemben fennálló követelését. A pénzügyi hatóságok álláspontja szerint a számlák és azokhoz hasonló iratok minősítésénél nem az azokban kifejezésre jutó követelésen van a hangsúly. A törvényszakasz szövegezése szerint nemcsak az olyan számlák esnek illeték alá, amelyek követelést tartalmaznak, hanem minden olyan irat, amelyet a kereskedők vagy iparűzők a saját üzletük tárgyairól állítanak ki. Ennek a szövegezésnek értelmében a fentebb felsorolt számlához hasonló iratok, bármily elnevezés alatt szerepeljenek is, akkor is számlailleték alá esnek, ha azokban a követelés pénzbeli értéke feltüntetve nincs. A pénzügyi hatóságok érvelése szerint az érdekképviseletek elfoglalt álláspontja helyes volt akkor, amikor a számlák és hasonló iratok illetékkötelezettségéről az ill. dijj. 84. tétel B. 2. pontja rendelkezett. A hivatkozott 2. pont szerint ugyanis csak azok a számlák és hasonló iratok estek illeték alá, amelyeket a kereskedők és iparűzők a saját üzletükből származó követelések iránt egymásközt vagy más személj' részére állítottak ki. Azj a körülmény, hogy az 1920:XXIV. t. c. 10. §-a ezt a rendelkezést azzal a kitétellel, hogy »minden olyan irat, amelyet a kereskedők vagy iparűzők a saját üzletük tárgyairól állítanak ki < kibővítette, nyilván onnan ered, hogy a kincstár a számlákban és a hozzá hasonló iratokban kifejezésre jutó mindenféle áruforgalmat illeték alá kívánt vonni. A törvényhozónak nyilvánvalóan nem lehetett szándékában minden olyan iratot, amelyet a kereskedők vagy iparűzők a saját üzletük tárgyairól állítanak ki, illeték alá vonni. Ez erősen bénítólag hatna a Jiereskedelmi életre. Kétségtelen azonban, hogy a szövegezés eredményeként a számlák és hasonló iratok nagyobb tömege esik illetőleg kell, hogy essek illeték alá mint a múltban. Kétségtelen az is, hogy a követelés jellegének kidomborílása nem egyedül döntő tényező a vita eldöntésében. Ahhoz, hogy a helyes megoldási megtaláljuk, a számla fogalmát kell meghatároznunk. A m. kir. közigazgatási bíróság az 1907. számú elvi jelentőségű határozatában a következő meghatározást adja: »A számla megrögzítése annak, hogy a címzettel szemben ^a számla kiállítójának, melyik ügyletből milyen összegű követelése keletkezett, s rendeltetését akkor tölti be, ha azt annak kiállítója a számadás követelésére jogosított részére megküldi, hogy a számla kiállítójával szem-