Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1. szám - Átalakítási adókedvezmény
62 Joggyakorlat INDOKOK: Panaszos társulat a füzifaforgalmi adóváltság törlését kéri azon a cimen, hogy birói ítélet szerint nem lévén alanya az általános forgalmiadó-kötelezettségnek, forgalmi-adóváltsággal sem terhelhető. A panaszt a bíróság nem találta alaposnak. Az általános forgalmi adónak váltságban történő lerovására vonatkozó 1926. évi 70.000. számú P. M. rendelet egyik általános érvényű rendelkezése az, hogy a külön rendeletekben meghatározandó — belföldön termelt — aruk egymásután következő szállításai után járó forgalmiadó összegeket, valamely az 1921. évi XXXIX. t.-c. 30. §-a értelmében adóköteles egyetlen szállítás alkalmával teljesítendő adófizetéssel — forgalmi adóváltság útján kell leróni. Azt, hogy a forgalmi adóváltság alá eső áruiknak melyik belföldi szállítása után kell a váltságot leróni, — a felhívott rendelet 2. §-ának (4) bekezdése szerint — a különböző árukra nézve kiadott váltságrendeletnek kell megállapítania. Ez az általános érvényű rendelet nem zárja ki azt, hogy az áruk bizonyos csoportjaira vonatkozó váltságrendeletek, az áruk egymásután következő szállításai után járó általnos forgalmiadók váltságát — esetleg — az egyébként az általános forgalmiadó törvény rendelkezései alá nem tartozó őstermelők által kereseti tevékenység körében végzett árúszállításokkal kapcsolatban megfizettethessék. Ezen lehetőség már alkalmazást nyert az egyes tüzelőanyagok után fizetendő forgalmiadóváltságról szóló 1927. évi 80.000. számú P. M. rendeletben is, amely rendelet — többek között — a 193. vámtarifaszám alá tartozó tűzifákat is váltságtárgyakká tette és az azok tatán járó .adóváltság lerovására — a rendelet 4. §-ából kitünőleg — belföldi termelés esetében — a termelőt kötelezte. Ugyancsak a kitermelés tényéhez fűződik az adóváltság fizetési kötelezettség. Az erdőgazdasági •és faipari termékek adóváltságáról szóló 1934. évi 88.000. sz. P. M. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint is ezt a váltságot a kitermelő tartozik megfizetni. A fizetési kötelezettséget illetően tehát nincs különbség abban a tekintetben, hogy a tűzifát, (erdőgazdálkodást űző vagy más) és honnan (erdőből vagy erdőnek nem tekinthető más helyről) termeli ki. A váltság lerovására minden egyébre való tekintet nélkül, a fát kitermelő kötelezett. Minthogy a panaszos társulat az ártéri árkok • és védtöltések ültetvényeiből kitermelt fa- és rőzseanyagot rendeszeresen értékesíti, ha ez a tevékenysége a termelés és az értékesítés célját tekintve, nem is minősül az őstermeléstől különböző kereseti tevékenységnek, illetve erdőgazdálkodásnak, a fentiekből folyólag a panaszos társulat, mint forgalmiadó-váltság tárgyát képező fa és rőzse kitermelője az adóváltság megfizetésére, a már felhivett rendelet 6. §. (1), illetve 7. §. (1) bekezdései alapján, jogosan kötelezhető. A váltság terhe, — bár ennek megfizetésére a panaszos társulat köteles — végeredményben jiem a panaszost sújtja, mert a szabad adásvétel útján történő értékesítés esetében a váltságterhet a vevőre áthárítja, az árverés útján .történő értékesítés során pedig az idézett rendelet 12. §-ának (1)—(2)
