Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Átalakítási adókedvezmény

Joggyakorlat 63 bekezdéseiből kitünöleg kifejezetten köteles a váltságot beszedni és befizetni. Mindezek alapján a bíróságnak a rendelkező rész értelmében kellett határoznia. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 7335/1936. P. szám.). Általános forgalmi adó. 29.500/1925. P M. rendelet 2. §. 6. Pótlólagosan forgalmi adót lehet annak az adókötelezettnek a terhére is kivetni, akinek részére a forgalmi adónak átalányban való lerovását az adóhatóság engedélyezte, ha az átalány megállapítására vonatkozó egyesség megkötésénél az adóköteles bizonyos bevételeket az adóhatóság előtt nem tárt fel. INDOKOK: A forgalmi adóátalányozás szabályozása tárgyában kibocsátott 29.500 —1925. P. M. számú alaprendelet 2. §-a kifejezetten kimondja, hogy a forgalmiadó átalányban való lerovásának engedélyezése nem jelenthet az adóköteles számára adókedvezményt abban az értelemben, hogy az átalányozás útján a törvény szerint járó adónál kisebb összegű adó állapíttassék meg, éppen ezért az átalány egyezség megkötésének első feltétele az, hogy az adózó a pénzügyi hatóság előtt mindazokat az adatokat a valóságnak megfelelően feltárja, amely adatok szükségesek és alkalmasak arra, hogy az általános forgalmi adó alapjául szolgáló nyers .bevételeinek a valóságot megközelítő pontos megállapítása lehetséges legyen. Jelen esetben panaszosnál az 1933. évi december hó 11-én megtartott adóellenőrzés alkalmával felvett jegyzőkönyv szerint az állapíttatott meg, hogy az 1932. évben évben árúbeszerzési könyvébe 6856 pengő 52 fillér értékű árúval kevesebbet tüntetett fel, illetve az árúbeszerzésekről kapott összes számláit az 1933. évi átalánya megállapításánál a pénzügyi hatóság előtt mind nem mutatta fel, hanem azok egyrészét elvonta az átalányozás alól, amire nézve panaszos a megállapított hiánynak kifejezett elismerése mellett védekezésül azt adta jegyzőkönyvre, hogy az alkalmazottja nem könyvelt számlákat tévedésből az elkönyvelt számlák közé sorozta s ez volt az okozója a számlák hiányos elkönyvelésének és felmutatásának. Minthogy tehát ezen vizsgálati megállapítás szerint az adóalapnak a valóságot megközelítő pontossággal való megállapíthatására szolgáló összes adatok feltárása panaszos részéről nem teljesíttetett és így az átalányegyezség megkötésének ezen lényeges érvényességi alapfeltétele hiányzott, ennél fogva az 1932. évi üzleti forgalma alapján az 1933. évre panaszossal megkötött átalány egyezség érvényesen létrejöttnek nem tekinthető, miért is panaszosnak az adózás alól elvont s 6856 pengő 52 fillérben megállapított bevétele az 1921. évi XXXIX. t.-c. 31. §-ának (1) bekezdése alapján pótlólag, jogosan vonatott a rendes szabályok szerint lerovandó és öszszegszerüség szempontjából általa sem kifogásolt forgalmi adó alá, ami