Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Átalakítási adókedvezmény

<60 Joggyakorlat napját követő ötödik naptári év végéig nem vetették ki, illetőleg nem követelték. A szolgálati illetmények után járó adót a 36. §. (1) bekezdése szerint előzetes kivetés nélkül kell befizetni és pedig a (3) bekezdéshez fűzött Utasítás (29) bekezdése szerint az illetményjegyzékek alapján. Ezen adóhoz való joga a kincstárnak az illetmény kifizetésének napján nyílik meg és az elévülés azon a napon veszi kezdetét, amely napon a munkaadó az illetményjegyzéket benyújtotta és abból az adóköteles illetmény folyósításáról a kincstár tudomást szerzett. A közigazgatási bíróság az 1919—1933. P. szám alatt hozott ítéletében megállapította, hogy a szóbanforgó illetmény (végkielégítés) után a munkaadót az adó lerovására nézve szavatossági kötelezettség nem terheli és a 4740—1931. M. E. sz. kormányrendelet alapján járó különbözetet csak az alkalmazottól lehet követelni. Ez az ítélet azonban a K. H. ö. 11. §-ában megállapított elévülési időt nem szakítja meg, mert az ítélet nem az a jogszabály, amelynek alapján a kincstár az adót követeli, hanem annak magyarázata, illetőleg végső fokon döntés a felmerült jogkérdésben. A felhívott kormányrendelet azonban az alkalmazott részére bevallási kötelezettséget nem állapít meg és a kincstár a követelésről az illetményjegyzék alapján és a kormányrendelet hatályba lépésével szerzett tudomást. A felemelt különadót tehát — az alkalmazott adóbevallási kötelezettségének hiányában — hivatalból tartozott fizetési meghagyás útján előírni azon napot követő ötödik naptári év végéig, amely napon a kormány a felemelt különadó szedését elrendelte. Az 1931. évi 4740—M. E. kormányrendelet 1931. szeptember 4-én -kelt, a szóbanforgó végkielégítések folyósításáról a kincstár az 1931. szeptember havában beterjesztett illetményjegyzék alapján tudomást szerzett, a felemelt különadó előírásához való jog tehát a K. H. Ö. 11. §-a szerint 1936. december 31-én elévült. Ezért a panaszosoktól a részükre 1937. március havában kézbesített fizetési meghagyás alapján adó jogosan nem követelhető. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 10775/1937. P. szám). Védett birtokosok közadóhátralék utáni késedelmi kamatmentessége. 14.000/1933. M. E. rend. 5. §. 149.000/1933. P.M. rend. 7. §. 4. A 14.000—1933. M. E. számú rendeletben előírt rendelkezések értelmében a pontosan fizető védett birtokost nem csupán a védettség tartamára, hanem az azt megelőző időre is megilleti a kamatmeirtesség, még pedig nem csupán a külön főkönyvbe átvezetett adóhátralék után. hanem az 1933. év végén fennálló egész adóhátralék után. INDOKOK: Panaszos az 530 P 81 fillér késedelmi kamat felszámítását sérelmezi és azt törölni kéri, mert a 14.000—1933. M. E. számú rendelet 14