Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Átalakítási adókedvezmény

Joggyakorlat 59 fogásolhatók, csak arra szolgálhat alapul, hogy az eredményszámla alapján mutatkozó nyereség a K. H. Ö. 13. és 15. §-aiban foglalt rendelkezések szerint adózás szempontjából kiigazíttassék, — de az adót a 12. §. (4) bekezdése értelmében a zárszámadás alapján kell megállapítani és becslésnek helye nincs. Ha az adófelszólamlási bizottság az előadó által a számadás tételeire nézve tett kifogásokat alaposnak találta, akkor a kifogásolt tételeket megfelelő indokok kiséretében a nyereséghez hozzászámítani tartozott volna. A könyvvizsgálatról felvett jegyzőkönyv szerint az adózó fél gazdasági könyvei szabályszerűen vezettetnek és »megbízhatóságuk ellen kifogás nem emelhető.« A panaszos tehát a 12. §. (4) bekezdése alapján jogosan igényelheti azt, hogy adóalapja a könyvek eredménye szerint állapíttassák meg. A könyvvizsgálatról felvett jegyzőkönyvben olyan tételek, amelyek a jegyzőkönyvhöz csatolt zárókimutatások szerint mutatkozó nyereséghez a K. H. Ö. 15. §-a alapján hozzáadandók volnának, felsorolva nincsenek és ilyenek a panasszal megtámadott határozat indokolásában nem fordulnak elő. A bizottsági előadó a tárgyaláson a fuvarköltségeket kifogásolta és a halkészlet értékelését, de a kifogásait nem indokolta. A haltenyésztéssel kapcsolatos fuvarköltség a 13. §. (1) bekezdésének 1. pontja szerint levonható üzemi kiadás. A részletes leltárak a felterjesztett iratoknál fekszenek és az értékelés ellen a könyvszakértő nem emelt kifogást, a bizottsági előadó kifogását nem indokolta meg. Ezen okból a könyvvizsgálatról felvett jegyzőkönyv és a zárszámadások alapján adóalapul a kimutatott 1931. évi 1.077 pengő — és az 1933. évi 319 pengő 32 fillér nyereséget el kellett fogadni és az általános kereseti adó ^1932. évre 54 pengőben és 1934. évre 16 pengőben kellett megállapítani. (M. Kir. Közigazgatási Bíróság 11099/1935. P- szám.). Alkalmazottak különadója. 4740/1931. M. E. 3. A 4740—1931. M. E. kormányrendelet alapján kivetendő alkalmazottak különadója utólagos kivetéshez való joga a kincstárnak 1936. december 31-ével elévült. INDOKOK: A panaszosok azt kifogásolják, hogy az 1931. évi augusztus h6 28-án részükre folyósított végkielégítés után terhükre az 1931. évi 4740— M. E. számú kormányrendelet alapján az alkalmazottak különadóját a felemelt összegben írták elő a részükre 1937. március havában kézbesített fizetési meghagyással, holott az előírás végső határnapja 1936, december 31-én lejárt, — vagyis az adó kivetéséhez való jog elévült. A bíróság a panaszt alaposnak találta. A kereseti adó kivetéséhez való jog a K. H. Ö. 11. §-a szerint elévül, ha az adót az adóbevallás beadásának, illetőleg eltitkolás esetében az eltitkolt jövedelem felfedezésének