Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 2. szám - Igénylés a közadók módjára foganatosított végrehajtás körében
54 Dr. Sztojka: Igénylés a végrehajtás körében azt az elvi álláspontot vallja, hogy a követelések nem lévén ingóságok, s mert az 59. §. csak ingóságokat említ, tehát e szakasz nem vonatkozik a követelésekre, igy a követeléseknek köztartozás miatt történt lefoglalása esetében igénykeresetnek helye van. Ezzel szemben a debreceni kir. tszék P. f. 7378/12/1933. sz. Ítéletében azt állapította meg, hogy a követeléseknek a köztartozás miatt vezetett végrehajtás során történt lefoglalása miatt igém^keresetnek helye nincs. A szegedi kir. tszék. emiitett álláspontjának indokolása az, hogy »bár a Vht. a követelés lefoglalásáról Végrehajtás ingóságokra c. fejezetében rendelkezik, mégis arra való tekintettel, hogy a szabatos jogi terminológia szerint az ingóság olyan testi dolgot jelent, ami nem ingatlan, továbbá arra való tekintettel, hogy a K.K.H.Ö. 59. §-ának (2) bekezdése kifejezetten az ott felsorolt foglalkozású egyéneknek átadott tárgyakról rendelkezik, végül tekintettel arra ,hogy a szabatos jogi terminológia szerint a követelés, mint nem testi dolog, nem tekinthető ingó dolognak (tárgynak), hanem a vagyon alkatrészeként jelentkezik, következésképpen az 59. §. rendelkezései a követeélseknek köztartozásra történt lefoglalására nem terjednek ki«. Dr. Tokay idézett cikkében még azzal érvel, hogy a K.K.H.Ö. 51. §-ában fel van tüntetve, hogy a zálogolás milyen sorrendben teljesítendő és ott három helyen külön vannak felsorolva a készpénzkövetelések és a (4) bekezdésben külön az ingóságok! s mert e szakasz 3. pontja szerint, ha az emiitett követelések nem teljesen biztosak, kötelessége a végrehajtónak a végrehajtást szenvedő ingóságait is lefoglalni. Külön szakaszban van szabályozva a követelések lefoglalására vonatkozó és külön az ingóságok lefoglalására vonatkozó eljárás. A Mtj. is külön fejezetben tárgyalja az ingóságon való zálogjogszerzést a követelésen, vagy más jogon szerzett zálogjogoktól. Ebből tehát azt a következtetést vonja le, hogy a K.K.H.Ö. csak testi tárgyak tekintetében kívánta kizárni az igénylést, a követelések tekintetében nem. Ezzel szemben a debreceni kir. tszék. 7378 12 1933. sz. ítélete (a kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasította P. IV. 1926 16/1934.) szerint a haszonbérkövetelésre letiltással foganatosított zálogolást ingó dologra vezetett zálogolásnak (foglalásnak) tekinti és hivatkozik a Kúria P. k. V. 2201/1933. sz. ítéletére, mely szerint a jövőben lejárandó bérjövedelem ingó módjára lefoglalható.