Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Igénylés a közadók módjára foganatosított végrehajtás körében

/)/•• Sztojka: Igénylés a végrehajtás körében 55 Mindkét felfogásban vannak értékes érvelések. Szerintem a debreceni kir. Ítélőtábla területén ismertetetik álláspontot kell helyesnek elfogadni, mert igaz ugyan, hogy a K.K.H.Ö. 51. §-a külön sorolja fel a készpénzköveteléseket és külön az ingóságokat, amikor a zálogolásnál követendő sorrendet felállítja, s ezenkivül külön szakaszokban (53—54.) tárgyalja a készpénz követelések és külön az ingók zálogolásánál követendő eljárást, de ebből nem következik az, hog}^ a kincstárral szemben esetleg támasztandó igény tekintetében ezen foglalási alapok szerint megkülönböztetést, illetve kivételeket tenne. Az 51. §. 1. pontjában emiitett dolgok: a készpénz, értékpapirok, az arany és ezüstnemüek (drágaságok) éppen annyira ingóságok, mint a 4. pontban emiitett minden egyéb ingóság és mégis külön pontban vannak felsorolva, azért, mert e szakaszban a zálogolás sorrendje a könnyebben való értékesités módja szerint van megállapitva. A cél az, hogy a kincstár követelése minél előbb befolyjon a végrehajtás által, s ezért kell a felállított sorrendet betartani. Az pedig szintén nem lehet az érvelés alapja, hogy a foglalás módja különkülön van szabályozva a követelésekre és az ingókra, mert ez ezen foglalási alapok természetéből folyik. Tény az, hogy a követelések nem ingóságok, nem ingó testi dolgok és ha a fent hivatkozott kúriai Ítéletben foglalt álláspontot nem is vennők figyelembe (mert ezen Ítéletben a hangsúly inkább azon van, hogy a jövőben lejárandó bérjövedelem is lefoglalható ), a helyes törvénymagj^arázati eszközök segítségével mégis arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a K.K.H.Ö. 59. §-a, amikor az igénykeresetek kizárásának eseteiről beszélj akkor nemcsak a szó szoros értelmében vett ingóságokat érti, hanem minden foglalási alapot, hiszen a törvény céljával csakis ezen felfogás egyeztethető össze. Miért akart volna a törvényhozó különbséget tenni etekintetben, holott az 59. §-ban foglalt szigorú jogot a már emiitettek szerint a törvény indokolásából kitünőleg meg kellett alkotnia az igénykeresetekkel űzött visszaélések egyszersmindenkorra való megszüntetése érdekében. Az ingó szó használata az 59. §. (1) bekezdésében egyszerűen a szövegezés teljességének terhére irható. Ha a követeléseket ki akarta volna venni e szakasz rendelkezései alól, az indokolásban ennek nyoma volna. Amikor ilyen nagy privilégiumot állit fel a törvény a kincstár javára, nézetem szerint akkor teljesen érthetetlen volna, hogy a követelésekre nézve tovább tűrje az összejátszást a "kincstár hátrányára.