Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A társulati adó hatvan esztendeje

Dr. Keresztessy E.: A társulati adó hatvan esztendeje 11 engedte meg, ha a Leányvállalat részvényeinek legalább egyötödét az anyaintézet tartotta tárcájában. Ez a rendelkezés volt az első lépés ahhoz a célhoz, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak összes jövedelme ennek az adónak keretében kerüljön megadóztatás alá. Ennek következtében ejtette el az életbeléptetett törvény a vállalatok jövedelemadóval való megadóztatásának az 1909. évi adóreformban megvalósított, illetőleg megvalósítani szándékolt gondolatát. További gyökeres újítást jelentett a törvénynek az a rendelkezése, amely az eddig egységesen megállapított adókulcs helyett — az ipari vállalatok és szövetkezetek kivételével — a vállalat rentabilitása alapján, a nyereségnek a saját tőkéhez való aránya szerint rétegesen emelkedő adókulcsot bevezette. A háború elhúzódása természetszerűleg tovább növelte a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóterhét is. Az adó alapjának kimunkálására vonatkozó törvényes rendelkezések szigorítása helyett, a rendes szabályok alapján kimunkált adóalapnak külön adóval való megadóztatása, illetőleg a rendes adókulcsok alkalmazásával kiszámított adónak megfelelő pótlékolása jellemezte a háborús adópolitikát. Az előbbi célt szolgálta a hadinyereségadóról szóló i9ió:XXIX. t.-c, az utóbbit pedig a hadipótlék kivetését szabályozó i9i8:IX. t.-c. A háború befejezését közvetlen követő proletárdiktatúra és az ország testét szétdaraboló békeszerződés nehéz évei még nem voltak alkalmasak az adóztatás fontos kérdéseit szabályozó törvényhozói munka megindítására. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy a bekövetkezett rendkívüli viszonyok következtében az állam az eddiginél jóval nagyobb áldozatkészséget kénytelen követelni polgárajtói, illetőleg az összes adóalanyoktól. Az 1922. évi adóreformot megelőzőleg az 1920:XXIII. t.-c. és az 1921: XVIII. t-c. módosították a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Az előbbi törvény egyik rendelkezésével az ipari vállalatok io<y0-os adókulcsa alá sorozta a magánvasutakat, másik rendelkezésével pedig területi megcsonkításunk következményeként felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy az elszakított területeken fekvő telepekről származó jövedelmeket az adó alól mentesíthesse. Az utóbb említett törvény a nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatokat — 1921. január 1 -tői kezdődő hatállyal — a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá sorozta.^ Az 1922. évi adóreformot megelőzőleg tehát hét törvényben kellett keresni azokat a jogszabályokat, amelyek alapján valamely vállalat adója kiszámítható volt. Kétségtelen az, hogy az 1922-es törvényalkotás igen sú-