Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A társulati adó hatvan esztendeje

12 Dr. Keresztessy E.: A társulati adó hatvan esztendeje lyos időben történt, a koronaromlás és az infláció idején. Ezek a tünetek egyaránt érintették az államot és az adó alá tartozó vállalatokat is. A vállalatok szempontjából a mérlegkészítés vált a legnehezebb kérdéssé, mert az állandóan — úgyszólván napról-napra — romló pénzegység mellett nem volt mód a helyes könyvvezetésre, illetőleg a valóságos vagyoni státus megállapítására. Az állam szempontjából illuzóriussá vált minden adóemelés, mert az adók kivetése és beszedése nem haladhatott lépést a rohamosan romló koronával és így megoldásként csak az infláció fegyvere látszott célravezetőnek. Annál nagyobb elismeréssel kell adóznunk annak a törvényhozói munkának, amely ezekben a nehéz időkben is tudott olyan tökéletes 'adótörvényt alkotni, amellyel megteremtette alapját a modern társulati adózásnak. A törvény szerkezetileg —- szabatosságával és a megoldásra várt kérdések részletekig menő szabályozásával — minta-alkotásnak tekinthető. A nevében is átkeresztelt társulati adóról szóló 1922: XXIV. t.-c. által új alapokra fektetett társulati adó törvény mindenekelőtt az adóalanyok körét terjesztette ki lényegesen azáltal, hogy a közkereseti és betéti társaságokat, valamint az alkalmi egyesüléseket és végül »a következetesség elvére való tekintettek az állami, törvényhatósági és községi vállalatokat is társulati adó alá vonta, amennyiben ez utóbbiak más hasonló vállalatoknak versenyvállalatai. A törvény az egyenlő és igazságos adóztatás megvalósítása érdekében az adóköteles nyereség kimunkálását szilárdabb alapokra fektette és az adóköteles nyereség fogalmát a tényleges üzleti eredmény fogalmával hozta közös nevezőre. Ezt a célt szolgálta az a rendelkezés, amely a vállalat titkos tartalékainak adómentes kezelését megszüntette. Az 1875: XXIV. t.-c. alapján kifejlődött joggyakorlat, amelyet különben az 1909: VIII. t.-c. is szentesített, az volt, hogy az adókivetésre illetékes hatóság az üzleti eredményt a mérleg! tételein túl nem vizsgálhatta. Ezt a méltányos gyakorlatot eddig mindig azzal indokolták, hogy a vállalatok nem vihetik sirba az adó alól elvont jövedelmeiket, illetőleg nem tékozolhatják el, mint a természetes személyek és így az, adózatlanul tartalékolt jövedelmek előbb vagy utóbb, de legkésőbb a vállalat felszámolásakor előkerülnek, tehát nem kerülhetik el a megadóztatást. A hosszú évek gyakorlati tapasztalatai azonban azt bizonyították, hogy ez az elgondolás nem volt egészen helytálló, mert az adózatlanul létrejött látenciák csak a legritkább esetben kerültek elő és amire a vállalatok felszámolása bekövetkezett, már nem volt mit megadóztatni. Ugyanekkor szűnt meg a föld- és házadó alá eső jöve-