Az adó, 1935 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A magyar pénzügyi jogirodalom

2 Benedek: A magyar pénzügyi jogirodalom Az 1849-ben betört kényuralom, a Bach-korszak és az abszolutizmus 19 éve szintén nem volt alkalmas arra, hogy a magyar pénzügyi jogirodalom kialakuljon. Németországban a pénzügyi jog (a pénzügytan is) mint hivatalnoki tudomány fejlett ki, Franciaországban pedig a bürókon kivül álló pénzügyi irók tűzték ki a* fejlődés irányát. A jelzett 19 év alatt hazánkban egyik fejlődési iránynak sem volt meg sem az alanyi sem a tárgyi lehetősége. A pénzügyi közigazgatás állomásait a német és cseh invázió szállta meg s ez a'z idegen elem nem volt képes, de nem is mert a pénzügyi joggal irodalmilag foglalkozni. A szabad pályán működő jogászok pedig nemzeti érzésből idegenkedtek a pénzügyi jogtól, minek aztán az 1850-ben importált adótörvényekben való járatlanság lett a természetes következménye. Elmondhatjuk, hogy abban az időben a pénzügyi jog irodalmát azok a különben jeles tanárok képviselték, akik tanítványaik számára irtak tankönyveket. Az 1867. évi alkotmány első évei alatt a helyzet alig váltetozott s a pénzügyi jog stagnált. Ennek a mozdulatlanságnak két főoka volt. Egyik az, hogy az alkotmányos kormányzatnak romokat kellett eltakaritani s uj adótörvények alkotására sem ideje, sem kellő tapasztalata nem volt; ezért aztán a törvényhozás az idegen talajból átültetett adótörvényeket 1868-ben recipiálta. A másik főok pedig abban állott, hogy az idegen és minősitetlen elemeket csak lassanként lehetett a pénzügyi hivatalokból kitenni, mert a magyar jogász ifjúság a pénzügyi szolgálattól idegenkedett s pénzügyi jogi képzettsége különben is alig volt. Még 1876-ban is, mikor a debreceni p. ü. igazgatóságnál fogalmazógyakornoknak felesküdtem, volt két titkár a hivatalban, aki keveset tudott magyarul és egy öreg irodaigazgató, aki csak németül beszélt. Az 1875. év után mégis találkozunk már a pénzügyi jog, fejlődésének és irodalmi művelésének figyelmetérdemlő jeleivel. Az 1868-ban recipiált adótörvények joghatálya megszűnt s a törvényhozás uj adótörvényeket alkotott. Dr. Mariska Vilmos egyetemi tanár megirta »A magyar pénzügyi jog kézikönyve« cimü jeles könyvét, mely nyolc kiadást ért el s a jogirodalomban évtizedeken át dominált. Tisza István az adóátháritás elméletéről irt doktori értekezést. A magyar tudományos akadémia Láng Lajossal lefordittatta Leroy-Beaulieunek, a hires francia pénzügyi jogásznak négykötetes pénzügytanát. Dárday Sindornak 1866-ban megindult lapja, a Jogtudományi Közlöny és más jogi lapok is közöltek pénzügyi jogi szakcikkeket. Ezieíc dacára megállapithatjuk, hogy a pénzügyi jogirodalom erősebb vérlüktetése összeesik a pénzügyi közigazgatási biróság felállitásával (1884), lényeges fellendülése pedig a magyar jogászegylet pénzügy ijogi szakosztályának megszervezésével (1920).