Az adó, 1935 (23. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 1. szám - A magyar pénzügyi jogirodalom
Benedek: A magyar pénzügyi jogirodalom 3 A pénzügyi jogirodalomnak erősebb vérlüktetése több tényezőre vezethető vissza. Első volt a birói gyakorlatban megjelenő szellem, mely egyenlő félnek tekintette a kincstárt és a jogkereső adózó felet. A másik a pénzügy jog és az adótörvények ismeretének tágulása, mint természetes következménye annak a bölcs intézkedésnek, hogy 1884. év óta a közigazgatási biróság döntvényei és elvi határozatai ki lettek nyomatva s ma már 50 éves birói gyakorlat lett a nyilvánosság közkincsévé, A harmadik tényező az volt, hogy a közigazgatási biróság tagjai állandóan foglalkoztak a pénzügyi jog irodalmi művelésével s ezt a példát sokan követték a pénzügyi közigazgatás megújhodott és szakképzett tisztikarából. Ugy annyira, hogy Németországhoz hasonlóan, pénzügyi jogunk majdnem ugy fejlett, mint hivatalnoki tudomány. A jogi szaklapok sűrűbben foglalkoztak a pénzügyi joggal. A »Magyar Közigazgatás« pedig már 1885-ben külön pénzügyi rovatot nyitott, melyet 28 éven át én vezettem. Létesült egy pár érdemes pénzügyi jogi közlöny és folyóirat is. A pénzügyi jogirodalom lényeges fellendülése természetes fejlődési fokozat, de okozati összefüggésben van a jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának szervezésével is. A magyar jogászegylet 1920-ig alig foglalkozott a pénzügyi joggal s kiadmányaiban is nagy ritkán jelent meg egy-egy ne'm nagy jelentőségű közlemény. Pénzügyi jogi szakosztálya azonban aránylag rövid idő alatt helyrehozta ezt a mulasztást. Természetes ,hogy ez csak serény és kitartó munkával volt elérhető. A szakosztály fennállása óta 69 felolvasó és vitaülésben foglalkozott a törvényalkotás előkészítésével és a pénzu ügyi jog szétágazó problémáival. Működésének volt parlamenti sikere is. Gerjesztőt rakott a pénzügyi jogirodalom kandallójába. Bebizonyult az, hogy a jogfejlődésnek és a jogirodalomnak egymásra kölcsönhatása van. A jogi szaklapok külön rovatot nyitottak, vagy külön mellékletet szenteltek a pénzügyi jognak. A pénzügyi jogi' folyóiratok száma is örvendetesen szaporodott s benső értéke gyarapodott. Irodalmi feldolgozás tárgya lett az adóstatisztika. A pénzügyi jog egyetemleges feldolgozásában Mariska Vilmost méltó jogászok követték: Exner Kornél (1901. és 1909) Kmety Karoly (1927), Csoulak—Pilisy—Frímmel: Magyar Pénzügyi Jog (1930), Márffy Ede (1930). Más értékes irodalmi termékek is gazdagították a pénzügyi jogirodalom birtokállományát. Tényként állapithatom meg, hogy a pénzügyi jog és a pénzügyi jogirodalom ezen fellendülésében méltó helyet foglal el ez a havi folyóirat is, mely most fennállásának 23-ik évfolyamához érkezett. Az »Adó« ma a kötelességteljesités nyugalmával tekinthet vissza a múltba s bizalommal nézhet előre a jövendőbe, ahol a pénzügyi jogra és jogirodalomra nagy és súlyos feladatok megoldása vár.