Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - A gabonajegyrendszer és a lísztforgalmí adóváltság

'>•• Tandori 'D.: A yabort,ajegy>rxvxIsz<fr én a lisztfor,g\almi adóváltság 55 árának és bizonyos postatarifáknak az emelése következtében remélt bevételek és szükség esetén más állami bevételekből rendelkezésre bocsátandó összegek szolgáltak volna. Az utóbb emiitett bevételek azonban a remélt mértékben nem folytak be. Különösen a vám, a dohányár és a postai tarifa emelése nem hozta meg a költségvetésnél számításba vett bevételi többletet. Ezenkivül a gabona ára tovább esett, ugy, hogy a 3 pengő sezlvényérték elégséges támogatásnak nem látszott. A rendszer előnyei kellőképen nem mutatkoztak annak ellenére, hogy a rendszerrel kapcsolatban a fogyasztókon kivül külön az államra is nagy teher hárult. Éppen ezért az 1931—1932. költségvetési évben olyan megoldást kellett keresni, amely más adóbevételektől függetlenül teremti meg a fedezetet és a termelőknek magasabb árat biztosit. A gabonajegy szelvény értéke 6 pengőre emeltetett, ezenkivül a belföldi ár további emelése érdekében az exporttal kapcsolatban magasabb térítési összeget vettek tervbe. Mindezeknek a fedezetéül a gabonalevélérték, amely métermázsánként 4 pengő volt és a lisztforgalmi adóváltság, métermázsánként 2.50 pengő, szolgált volna. A 'belföldi fogyasztó tehát métermázsánként 12.50 pengő terhet viselt, ami abban az évben vidéki viszonylatban sokszor a gabonaérték 150 százalékát is meghaladta. Az 1931—1932. évi gabonajegyrendszer iazonban szintén nem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket. A gabonán kivül más tsrmények ára is rohamosan esett .s ezért a mezőgazdaság általánosabb megsegítése látszott volna kívánatosnak. Ezenkivül a gabona jegyrendszerrel szemben minden oldalról nagy ellenszenv nyilvánult meg. Felmerült akkor az a terv, hogy a gabonajegy és a lisztforgalmi adóváltság összegét együttesen, mint lisztforgalmi adóváltságot a malmoktól pénzben kellene beszedni és a gabonajegyrendszert teljesen mellőzni kellene. A lisztforgalmi adóváltság bevételből a mzőgazdaságnak a földadó és a közmunkaváltság részbeni megtérítése, a vámőrlési dijhoz engedélyezett hozzájárulás, a mezőgazdasági termeivények külföldi értékesítésének támogatása és esetleg a vármegyei pótadó bizonyos részének térítése utján kívántak volna általános segítést nyújtani. Ez a terv azonban nem volt megvalósítható azért, mert a bevételt biztosítani az adómentes őrlés fejadagjának megállapítása nélkül nem lehet. Fejadag megállapítása pedig olyan mértékű beavatkozást jelentett volna az ország majd fele lakosságának az életébe, hogy ezért az egész tervet el kellett ejteni. A 1932—1933. évre tehát a gabonajegyrendszer lényegileg a megelőző év alapelvei szerint maradt meg. A segítés valamivel általánosabbá vált azáltal, hogy a földadó térítésre jogosultak kategóriáját kiterjesztették és a közmunkaváltság terheinek bizonyos részét az alappal fizettették meg. Ezzel kapcsolatban