Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - A gabonajegyrendszer és a lísztforgalmí adóváltság

56 Dr. Tíandori D.: A gabioymyeg>y>rieivdsizef és a lisztf orguhni adáválfymg\a búzát eladó termelő részére jutó szelvényérték csökkent. Az 1932—1933. gazdasági évben tehát a gabonj egy 10 pengős értékéből 4 pengő szelvényérték jutott közvetlenül a gabonát eladó mezőgazdának. A lisztforgalmi adóváltság változatlanul 2.50 pengő maradt. Vagyis a fogyasztó ebben az évben is métermázsánként 12.50 pengő terhet visel. A mai rendszer mellett a gabona tőzsdei ára azoknak a külföldi piacoknak a paritása szerint alakul, amelyekre tényleges kiszállitás történik. Ebből a résziből igen fontos áralakító tényező az. hogy milyen kereskedelmi szerződós vagy milyen kompenzációs ügylet keretében történik a kiszállitás és a gabonáért valutában kapott vételár miként számíttatik át pengőértékre. A vidéken pedig a gabonaár ugy alakul, hogy azokon a vidékeken, ahol több az eladó gabona, a budapesti tőzsdei árból a költségeken kivül általában a budapesti paritás fuvardiját vonják le, s ezt esetleg bizonyos mértékben csak az ellensúlyozza, ha export szempontjából a gabona eladási helye kedvező fekvésű. Az olyan helyeken, ahol sok eladó gabona nincs, tehát az elemi károkkal sújtott vidékeken, ahol a gazdáknak az elemi csapás miatt különben is káruk van. eladó gabonájuk kevés, sőt esetleg gabonát kénytelenek venni, a gabona ára a budapesti tőzsdei ár körül mozog, esetleg a budapesti paritás fuvarköltségével még magasabb is. A galbonajegyrendszernek tehát az ár kialakítása szempontjából semmiféle előnyös kihatása nincs. A gabonajegyrendszer az előbb emiitett tényezők szerint kialakuló tőzsdei vagy piaci áron felül a kereskedelmi forgalomba kerülő gabona után az eladó gazdáknak métermázsánként 4 pengőt juttat, ami összesen körülbelül 28—35 millióra tehető. A gazdák ezt a segítést nem látják kielégítőnek, mert ők nemcsak az eladásra kerülő gabonát, hanem a maguk által felhasznált gabonát is egyforma magas költséggel termelik. A körülbelül 230—240 millió pengő értékű gabona termelési költségtöbblete pedig felette van annak az: összegnek, amit a szelvényértékben nyújtott segítség jelent. Viszont a szel vény értékkel juttatott segítség sem egyenlően oszlik meg. A törpebirtokosok, mezőgazdasági állandó és időjszaki alkalmazottak, munkások és részesek, akiknek nincs eladó gabonájuk, hanem bár drágán, de túlnyomórészt saját szükségletükre termelnek, egyáltalán nem részesülnek a szel vény értékben rejlő támogatásban. A kisebb birtokosoknak és a kevesebb gabonát termelő középbirtokosoknak, sőt az elemi károkkal sújtott vidékeken még a nagyobb birtokosoknak is aránylag kevés jut a szelvényértékből. Tehát a szelvényérték a magas termelési költségekért csak azoknak a nagyobb birtokosoknak jelent figyelembe vehető kárpótlást, akiket az elemi csapás elkerült és akik a saját házi és gazdasági szükségletükön kivül jelentős mennyiségű gabonát tudnak eladni. A törpebirtokosok ugyan részesednek a földadótéritésben