Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - A legújabb adó- és illetékügyí jogalkotás

44 Dr- Klug Emil: A leguj\a\bb aidó- és ille\té\kügyi jogulkoüás. t. c, amely hivatkozással „a világgazdasági helyzet kedvezőtlen alakulásának a magyar gazdasági helyzetre gyakorolt hatására", utasitotta a kormányt, hogy a rendes és átmeneti kiadásoknál legalább 25 millió pengő megtakarítást biztosítson, de az igy beállott bevételi apadás ellensúlyozására egyidejűleg a szolgálati, vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmeket „ideiglenesen" külön adóval rótta meg, amely az eddiginek kétszeresét tette ki. Tényelegejs megitakariitájSt azonban ez a törvény sem ért el az állíamgazdalságban, mert a zárszámadások szerint a kiadások az 1929—30. évre 974 millióval és a bevételek 975 millióval, az 1930—31. évben pedig a kiadások már 1074.9 millióval és a bevételek 1042.6 millióval szerepelnek. Ezek köizött az egyenefsadóbevételek az 1929—30. évben 182.4 millió pengőt, az illetékek és forgalmiadók pedig 227.2 milliót tettek ki. Csak az 1930—31. évben van már némi csökkenés, amennyiben az egyenesadó bevételek 171.3 millióra, az illetékek és forgalmiadók pedig 185.7 millióra csökkentek. Ilyen előzmények után váratlanul robbant ki az 1931. júliusi bankzárlat és ekkor lett nyilvánvalóvá, hogy gyökeréig beteg az egész gazdasági és1 hitelélet és az államiháztartás egyensúlya alapjában meg van rendülve. Még élénken emlékezetünkben él az akkori pánik, amely hirtelenül úrrá lett mindenkin. A korn mány napról-napra ontotta a legsúlyosabb rendeleteket, amelyek valósággal lenyűgözték az egész életet: a törvényhozást, a közgazdaságot és magánéletet. Az első klapkodások után már bizonyos fokú megnyugvást jelentett az 1931. augusztusában kiadott 1931:XXVI. t. c, amely a felborult gazdasági és hitelélet rendiének, továbbá a szétzilált államgazdaság egyensúlyának biztositását célozta. Ezzel a törvénnyel a legilletékesebb tényezők maguk szolgáltatták szomorú bizonyítékát annak az előzőkben már felállított megállapításomnak, hogy az elmúlt évben sem állasmháztlartásunk vitele és az ennek keretében végrehajtott adóztatási rendszer, isem a közgazdaság általános követelményeinek, sem a közteherviselés elvileg helyes és igazságos szabályainak üem felelt meg, II. A JOGI VONATKOZÁSOK. Egyenesadóink iszerves uj rendszerét az 1909. évi Wekerleféle reform alapozta meg, de ez csak részletekben léphetett életbe a háború folyamán és a háborút követő években időnként kisebb módosításokon ment keresztül. A vonatkozó jogszabályalkotás legalitása ellen általában nem lehetett kifogást emelni és a, gyakori változásokat hozó részletintézkedések nagyjában adótc '<hnikailag sem sérelmezhetők, mert a kitűnően felépített