Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - A legújabb adó- és illetékügyí jogalkotás

D<r. Klmg Emil: A legujmbb adó- és> illetékügyé jogulkotás. 43 vetési keret helyett az 1924—25. évi költségvetési előirányzat­ban 636.2 millió pengővel szerepeltek az állami kiadások és ezeK fokozatos emelkedésével az 1928—29. költségvetési évben már a 974.4 millió pengőt érték el, a bevételek pedig 983.9 millióit tettek ki. Ezek sorában az egyenes,adók 187.8, a forgalmiadók és illetékek pedig1 259.9 millióval szerepeltek. Bár ennyire világos számszerüséggel csak most utólag de­rültek ki a tények, a gazdaságilag egyre gyengülő és egyre sú­lyosabban igénybevett adózó nagyközönség és az összes gazda­sági ágazatok: a mezőgazdaság, a kereskedelem ós az ipar, már 1929-ben hangosan feljajdultak a nyomasztó túladóztatás miatt és ismételten követelték annak a kardinális közgazdasági köve­ménynek a megvalósitását, hogy az államháztartás egyensúlya csak ugy biztositható, hogyha az boldoguló és ép ezért teherbíró gazdasági élet alapján nyugszik. Különösen hangossá lett az elégületlenség, amikor az 1929— 30. évi költségvetési előirányzatban a kiadások már 943.2 millió­val, a bevételek pedig csak 923 millióval szerepeltek és ezzel 20 millió pengős deficit ütötte fel a fejét. Általánossá lett nemcsak az állami bevételek csökkentésének, hanem különsen az állatni kiadások lényeges leszálütásának a követelménye. Ezt sürgették a sajtó, a törvényhozás ellenzéki pártjai, az egyes gazdasági ágak, az érdekképviseletek és a kamarák. A Budapesti Kereske­delmi és Iparkamara keretében dr. Popovits Sándor elnöklete alatt kamarai pénzügyi szakcsoport működött, mely a kormány­hoz 1930. november végén benyújtott bátor hangú, igen alapos emlékiratban kivánta a tervszerű takarékossági és adómérsék­lési állampén,z.ügyi politika legsürgősebb ir^auguráláisát. Ez az emlékirat utalt arra, hogy a közismert árkatasztráfa folytán mezőgazdasági termelésünk az 1924—25. első szanálási évben elért 2.2 milliárd értéke az 1928—29. évben már csak 1.66 mil­liárdra becsültetett, hogy a kivitel egyre visszaesik, hogy egész közgazdaságunk munkája kétségtelenül hanyatló irányzatot mutat és hogy ennek dacára az 1928—29. kincstári hozamemel­kedés az 1924—25. évihez képest 19 százalékos emelkedést eredményezett, az 1929. év közepéig viselt tényleges állami terhek pedig az 5 év előtti helyzethez képest majdnem 20 száza­lékos felduzzadást mutattak. Az állami terhek sorában még fel­tűnőbb az egyenesadók és az illetékek következő emelkedése: az 1924—25. évben az egyenesadó bevételek kitettek 79.6 millió ar. koronát, az 1928—29. évben pedig 187.8 millió pengőt, a forgalmiadók és illetékek bevételei 1924—25. évben kitettek 192.1 millió ar. koronát, az 1928—29. évben pedig 259.9 millió pengőt. Az állami egyenesadóknál tehát az emelkedés 100 szá­zalékos, a forgalmiadóknál és illetékeknél pedig 40 százalékos. A közvélemény fentvázolt nyomásának a törvényihozás csak az 1930. év végén engedett. Ekkor hozatott meg az 1930:XLVIL

Next

/
Thumbnails
Contents