Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2-3. szám - A legújabb adó- és illetékügyí jogalkotás
D<r. Klmg Emil: A legujmbb adó- és> illetékügyé jogulkotás. 43 vetési keret helyett az 1924—25. évi költségvetési előirányzatban 636.2 millió pengővel szerepeltek az állami kiadások és ezeK fokozatos emelkedésével az 1928—29. költségvetési évben már a 974.4 millió pengőt érték el, a bevételek pedig 983.9 millióit tettek ki. Ezek sorában az egyenes,adók 187.8, a forgalmiadók és illetékek pedig1 259.9 millióval szerepeltek. Bár ennyire világos számszerüséggel csak most utólag derültek ki a tények, a gazdaságilag egyre gyengülő és egyre súlyosabban igénybevett adózó nagyközönség és az összes gazdasági ágazatok: a mezőgazdaság, a kereskedelem ós az ipar, már 1929-ben hangosan feljajdultak a nyomasztó túladóztatás miatt és ismételten követelték annak a kardinális közgazdasági köveménynek a megvalósitását, hogy az államháztartás egyensúlya csak ugy biztositható, hogyha az boldoguló és ép ezért teherbíró gazdasági élet alapján nyugszik. Különösen hangossá lett az elégületlenség, amikor az 1929— 30. évi költségvetési előirányzatban a kiadások már 943.2 millióval, a bevételek pedig csak 923 millióval szerepeltek és ezzel 20 millió pengős deficit ütötte fel a fejét. Általánossá lett nemcsak az állami bevételek csökkentésének, hanem különsen az állatni kiadások lényeges leszálütásának a követelménye. Ezt sürgették a sajtó, a törvényhozás ellenzéki pártjai, az egyes gazdasági ágak, az érdekképviseletek és a kamarák. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara keretében dr. Popovits Sándor elnöklete alatt kamarai pénzügyi szakcsoport működött, mely a kormányhoz 1930. november végén benyújtott bátor hangú, igen alapos emlékiratban kivánta a tervszerű takarékossági és adómérséklési állampén,z.ügyi politika legsürgősebb ir^auguráláisát. Ez az emlékirat utalt arra, hogy a közismert árkatasztráfa folytán mezőgazdasági termelésünk az 1924—25. első szanálási évben elért 2.2 milliárd értéke az 1928—29. évben már csak 1.66 milliárdra becsültetett, hogy a kivitel egyre visszaesik, hogy egész közgazdaságunk munkája kétségtelenül hanyatló irányzatot mutat és hogy ennek dacára az 1928—29. kincstári hozamemelkedés az 1924—25. évihez képest 19 százalékos emelkedést eredményezett, az 1929. év közepéig viselt tényleges állami terhek pedig az 5 év előtti helyzethez képest majdnem 20 százalékos felduzzadást mutattak. Az állami terhek sorában még feltűnőbb az egyenesadók és az illetékek következő emelkedése: az 1924—25. évben az egyenesadó bevételek kitettek 79.6 millió ar. koronát, az 1928—29. évben pedig 187.8 millió pengőt, a forgalmiadók és illetékek bevételei 1924—25. évben kitettek 192.1 millió ar. koronát, az 1928—29. évben pedig 259.9 millió pengőt. Az állami egyenesadóknál tehát az emelkedés 100 százalékos, a forgalmiadóknál és illetékeknél pedig 40 százalékos. A közvélemény fentvázolt nyomásának a törvényihozás csak az 1930. év végén engedett. Ekkor hozatott meg az 1930:XLVIL