Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - A legújabb adó- és illetékügyí jogalkotás

42 Dr. Klug Emil: A leguj\atbb adó- és' ületé)cügnfi jognlkotás. 1927 :V. t. c. megalkotását provokálta. Ezekben az összegekben az egyenesadók a községekben átengedett keresetiadó nélkül bennfoglaltatnak az 1924—25. évben 79.6 millió ar. koronával, az 1925—26. évben 141.8 millió pengővel, az 1926—27. évben 158.6 millió pengővel, az 1927—28. évben 172.2 millió pengővel, az illetékek és forgalmiadók pedig ugyanezen években 192.1 millió ar. koronát =233.9 millió pengő, 260.3 millió és 265.2 milliót tettek ki. De nem lazult az adóprés az adómérséklési törvény dacára az 1928. év második felében és az 1929. évben sem, dacára annak, hogy akkor a fizetésképtelenségek és csődök már feltűnően szaporodtak és a mezőgazdaság fokozatos leromlása kétségtelen volt. Az adózók téherbirása megrendült, ijesztően felgyülemlettek a hátralékok és ezért a szorongatott adózó közönség megnyugtatására a törvényhozásnak ki kellett jönnie az 1929: XXIII. t. cikkel, amely a hátralékok rendezését célozta azoknál az adózóknál, akik tőlük független rendkivüli körülmények folytán kerültek bajba. Ez a törvény mérsékelte a kamatot, az adóbehajtási illetéket és az árverési dijakat, megengedte a kedvezőbb részletfizetéseket és felhatalmazást adott arra, hogy egyes esetekben a hátralékok, mérséklések és esetleges törlések utján időnként rendeztessenek, de általános könnyebbülést nem eredményezett. A közgazdaság hanyatlása nem szűnt meg, sőt terjedt a különböző termelési és foglalkozási ágakban és ez mindjobban ráterelte a közfigyelmet arra a diszparitásra, amely az államgazdaság költségvetésének egyre növekvő bevételi és kiadási tételeiben egyfelől, a magángazdaság mindjobban elharapódzó rosszabbodásában másfelől megnyilvánult. Az államgazdaságnak néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra került izárszámr adásai azt mutatták, hogy az 1924—25, 1925—26, 1926—27 és 1927—28. költségvetési évekre kimutatott bevételi és kiadási tételek nemcsak abszolút számokkal, mintegy 12—20 százalékkal nagyobbak, mint a vonatkozó költségvetési előirányizaltok számai, hanem, hogy a tényleges kiadásokkal szemben ezenfelül még feleslegek is mutatkoznak, amelyek az 1925—26. költségvetési évben 95 milliót, az 1926—27. évben 148 milliót és az 1927—28. évben 96 millió pengőt tettek ki. Az állam tehát többszáz millióvá!! erősebben vette igénybe a nemzet gazdalsági teherbírását, mint arra szükség lett volna. Ezt a hibát csak ugy lehetett volna utólag jóvátenni, hogy ha az államgazdaság intézői az egyes években mutatkozott bevételi feleslegeket tartalékolták volna rosszabb időkre. De ez sajnálatos módon elmulasztatott. Az egyes években előállott bevételi feleslegek arra csábitották az államgazdaság intézőit, hogy a takarékossági szempontok félretételével a kiadásokat évről-évre még szaporítsák és igy történt, hogy a népszövetség által a szanáláskor ajánlott cca 450 millió aranykorona költség-