Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - A legújabb adó- és illetékügyí jogalkotás

D>r. Klug Emil: A legújabb adó- és ületéküg-yi jogalkotás. 41 1923-ik óv végén került és amelyben a teljes összeomlás mármár elkerülhetetlennek látszott. Ennek megakadályozását kísérelte meg az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924:IV. t. c. és az annak alapján kibocsátott u. n. szanálási rendeletek, amelyek előfeltételei és velejárói voltak a helyreállításhoz szükséges 250 millió aranykoronás népszövetségi kölcsönnek. Ez az 1924. évi uj adózási rendszer, amely népszövetségi ellenőrzés alatt álló államháztartásunk keretében került végrehajtásra, — azon alapult, hogy a papirkoronaadózás helyébe aranykoronaadózás lépett. Ez nagyon érzékenyen sújtotta az adózókat, mert a koronái omlás idejében a látszólag nagyobb adók tulaj donképen lényegtelen megterhelést jelentettek. A kivetéstől a befizetésig eltelt idő alatt bekövetkezett értékcsökkenés az adófizetést megfosztotta súlyosságától, mig a szanálási törvény folytán az adók jelentékeny része aranykoronában állapíttatott meg és aranykoronára történt átszámítással volt befizetendő. Ez az adózatás nem várt nagy bevételeket eredményezett a kincstárnak, de egyben annyira sújtotta az adózó közönséget, hogy már 21X2 évvel a szanálási törvény életbelépése után a pénzügyi kormányzat nyomására kénytelen volt adómérséklési törvényjavaslatot beterjeszteni. A javaslat hivatalos indokolása szerint az adómérséklésre azért volt szükség, mert a pénz értékének állandósulása és egyéb világgazdasági okok miatt a szanálási időszakban a gazdasági helyzet megromlott. Az adómérséklési törvény mint 1927:V. t. c. azon év áprilisában életbelépett, de nem valósitotta meg a remélt tehermentesitést. Leszállította ugyan a földadót, mérsékelte a házadókulcsot Budapesten 24 százalékról 20 százalékra, egyéb városokban 20 százalékról 18 százalékra, rendezte az ideiglenes házadómentességet, megadta a tatarozási házadókedvezményt, a pengőértékszámolásra való tekintettel némi mérsékléssel szabályozta az alkalmazottak kereseti adójának kulcsát, továbbá a jövedelem és vagyonadómentes határokat, a fokozatos illetéket átalakította százalékos illetékké, de végeredményben nem szállította le az adóbevételek hozamát. Sőt kínos meglepetésként bekövetkezett az, hogy az adózás összegszerű eredménye az adócsökkentő törvény életbelépése után nem kisebb, hanem nagyobb volt, mint annak előtte. Az 1924—25. költségvetési év összbevétele az üzemek nélkül volt a zárszámadások szerint 874.2 millió, az 1925—26. költségvetési évé 820.9 millió, az 1926—27. költségvetési évben, amelynek egy részében hatályos volt a törvény 954.8 millió, a rákövetkező 1927—28. évben, amelynek egész folyamán érvényesült az adócsökkentő törvény, pedig már 987.1 millió volt a bevétel, vagyis 160 millióval több, mint azon 1925—26. költségvetési évben, amelynek erős adóztatása a „mérséklő"-nek nevezett