Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az 1932. év illetékügy! története

Dr. Andreánszky I.: Az 1932. év illetékügyi története 13 amelyek lennélfogva ezeket, többnyire általában is, de különösen egyes vonatkozásokban ellenezték. A nagyobb arányú ellenzéseket az állandó összegű illetékek felemelése váltotta ki. Elsősorban a törvénykezési illetékeknél. Hogy senkit meg ne lepjen, hogy a törvénykezési illetékek majdnem mind a,z állandó összqgü illetékek közié tartoznak, emlékeztetnünk kell rá, hogy azon megkülönböztetés, amelyet illetékügyi szabályaink rendezése a tételmegállapitási forma szempontjából „állandó összegű illeték ós százalékos illeték" között tesz, mesterséges eszköz: a fogalmak technikus terminusok, amelyek azt a képzetet, amelyet a szóhangzat a gyakorlati emberben kelt, nem fedik teljesen. Nevezetesen a százalékos illetékek alatt azon illetékeket kell értenünk, amelyeknek m'árvét a tételes jogszabály alakszerű százalékszámmal (%) határozza meg. Ha a tétel neon igy, hanem értékfokozatok szerint emelkedő formában van megállapítva, akkor, noha lényegben ilyenkor is százalékos megterheléssel állunk szemben, az illeték a fentemlitett csoportosításban mégsem a százalékosak, hanem az „állandó összegűek" közé tartozik. A törvénykezési illetékek túlnyomó része ilyen értékfokozatos táblázatokban van megállapítva. Az értékfokozatos táblázatokban bentrejlő százalékos arányon az illet ékemelési rendelkezések általában nem változtattak, csak a. táblázat kezdő értékkereteit emelték fel, ugy hogy a kis értékű perekben és ügyekben lerovandó illetékek az emelésnek átlagos 25%-os arányát túlhaladó mérvben súlyosbodtak. Ezt az ügyvédi körök annyira terhesnek ítélték, hogy országos testületi fellépést láttak szükségesnek. Habár a kormány kész volt, hagy a leginkább sérelmesnek mondott rendelkezéseket még azok életbelépése előtt megfelelően módosítsa, ez a mozgalmat teljesen le nem szerelte. Az ügyvédi körök ez alkalomból különösen azon régi kívánságuk megvalósítását sürgették, hogy a törvénykezési illetéklerovási hiányokért elsősorban való felelősségük megszűnjék. A kormány erre is hajlandónak mutatkozott, de az illetékbevétel biztosítása érdekében az elmaradó ügyvédi felelősség helyett perrendtartási szabályokat kivánt, amelyek a bírói eljárás megindulását vagy folytatását bizonyos mérvig az illetékek lerovásától teszik függővé. Ezirányban való óvatos haladástól az igazságügyi kormány sem zárkózott volna el; ehhez azonban a törvényhozás rendelkezésére lett volna szükség. Egyelőre csupán kísérleti állapot megteremtéséről lehetett szó. így keletkezett: az elsősorban való ügyvédi felelősség alkalmazásának átmeneti felfüggesztése (5.800/1931. M. E. számú rendelet, „Az Adó" 1931. évi 9. szám, 301. lap). A törvénykezési illetékek alapvető újraszabályozása irá-