Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - NÉHÁNY BÜNTETŐ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSBAN LEROVANDÓ TÖRVÉNYKEZÉSI ILLETÉKEK

46 Joggyakorlat. a tartalma a panaszos ügyvéd, mint megbízott és felperes, mint megbízó közötti megbízási jogviszonynak. Ezen vizsgálat rendén a bíróság a periratokból tényként állapította meg azt, hogy: 1. a panaszos, mint meghatalmazott ügyvéd adta be felperes nevében a 11.000 pengő és jár. iránt indított keresetét és egyidejűleg kérte a szegényjognak felperes részére való megadását, 2. hogy a Pp. 112. § 1. bekezdésén alapuló szegényjog felperes részére a bíróságnak 202.798/1928. számú május hó 19-én kelt végzésével megadatott, 3. hogy ezen szegényjog felperestől a bíróságnak 202.798/1928/8. számú végzésével elvonatott, 4. hogy a panaszos ezen bírói rendelkezés után az 1929 április 12-én tartott tárgyaláson felperes képviseletéről lemondván, azt a bíróság egyidejűleg, felperes pedig a 202.798/1928/13. szám alatt iktatott beadványával, 1929. évi április hó 12-én kezdődő joghatállyal tudomással vette. Ezen tényállás alapján megállapította a bíróság azt, hogy a panaszos és megbízója között fennálló megbízói jogviszonynál fogva, a szegényjogon való perlés jogkedvezményének fennállása alatti időszakban felmerült illetékekért panaszost az 1914. évi XLIII. tc. 77. § 1. pontja és 78. § 3. pontja alapján semminemű felelősség nem terheli. Más elbírálás alá esik azonban a panaszosnak, mint meghatalmazott ügyvédnek, a szegényjognak ügyfelétől 1928. évi december hó 21-én történt megvonása után kifejtett megbízotti, képviselői működése. Ezen időponttól fogva ugyanis panaszos már kizárólag, mint az ügyvédi rendtartás 41. §-a alapján a fél képviseletét önként elvállalt ügyvéd járt el, amikor is tehát jogában állóit a felmondással élni; aminthogy azzal tényleg élt is az 1929. évi április 12-i tárgyaláson. Minthogy pedig az ügyvédi rendtartás idézett §-a a képviselt fél értesítése napjától kezdődő 30 napot állapít meg felmondási időképpen és az iratok igazolása szerint a felmodásról a bíróság felperest 202.798/1928/12. szám alatt kelt végzésével 1929 április hó 13-án értesítette, ennélfogva 1929 május 13-ig volt köteles panaszos az ügyvédi képviseletet híven vinni és ügyfelét minden joghátránytól megóvni. A fentiek alapján megállapította tehát a bíróság azt, hogy panaszossal szemben — miután ekkor még nem mondotta fel a megbízást — az 1929 február hó 13-i tárgyalás jegyzőkönyvére le nem rótt bélyeg miatt 11 pengő 20 fillér erejéig a leletfelvétel szabályszerű volt és az annak alapján kiszabott egyszeres és felemelt illeték, vagyis összesen 44 pengő 80 fillér panaszossal szemben jogosan és helyesen szabatott ki. Viszont helytállónak fogadta el a bíróság panaszosnak az 1929. évi szeptember 6-i tárgyalási jegyzőkönyv, valamint az 1929. évi szeptember 13-án tartott határozat hirdetési jegyzőkönyv bélyeghiánya címén felvett lelet ellen előterjesztett kifogásait. Téves ugyanis a m. kir. pénzügyigazgatóság a Pp. 107. §-ából az ügyvédnek az illetékért való felelőssége tekintetében vont következtetése. Az idézett 107. § csupán perviteli (pertechnikai) szempontokból kívánt gondoskodni arról, hogy a perbeli ellenfélre ne származhassék joghátrány a meghatalmazás visszavonásából, vagy felmondásából, de nem rendelkezett az illeték kötelezettsége szempontjából. Világosan kitűnik ez a Pp. 107. §-ára vonatkozó miniszteri indokolásból, amely szerint „a törvényhozás e szakaszban azt a kérdést kívánta sza-