Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3. szám - NAGY FIZETÉSI KEDVEZMÉNYEK AZ ILLETÉKHÁTRALÉKOK KIEGYENLÍTÉSÉNÉL

84 Joggyakorlat. A kir. járásbíróság a perben 1927. évi március hó 31. napján hozott ér demleges ítéletet. Ezért a határozati illeték lerovásának módjára nézve az 1926. évi 163.600. P. M. sz. rendelet intézkedései irányadók. E rendelet 48. § 6. pontjának utolr.ó bekezdésére tekintettel a határozati illetéket bélyegjegyekben kellett leróni, mert az 1914 : XLIII. tc. 36. §-ban foglalt jogszabály szerint peregyesítéskor is az ítéleti illetéket miaden egyes per tárgyának értékétől külön kell leróni s az előadottak szerint egyik per tárgyának értéke sem haladja meg az 1600 P-t. Mivel a kiszabás lelet alapján történt, az illeték mértékére az 1927. évi 57.900. P. M. sz. rendelet 8. § (1.) bőkezdése értelmében az 1927 : V. tc. 26. § rendelkezései irányadók. Ezek szerint a 448 P 07 f után jár 7 P 50 f, az 1809 P 89 f-től fennmaradt 954 P 38 f után jár 15 P, az 1573 P 90 f után jár 24 P, összesen tehát 46 P 50 f illeték, a felemelt illetékkel együtt 186 P. A panasznak tehát ebben az értelemben részben helyet kellett adni. (Magy. kir. közigazgatási bíróság 18.468/1930. P.) Törvénykezési illeték. 1914:XLI1I. t. c. 2. §. 4. p. 2. (bek.) 24. Perujítási keresetre akkor is csak egyszeresen jár beadványi illeték, ha a perujítási keresetet elsőfokon a felsőbb bíróság tárgyalja. Indokok: A kiszabás a sz.-i kir. ítélőtáblához benyújtott perujítási keresetre és előkészítő iratra hiányosan lerótt beadványi bélyegilleték és a perujítási eljárás során hozott ítélet után járó, s le nem rótt Ítéleti illeték fejében történt. Az ítéleti illetékre vonatkozó leletet a kir. pénzügyigazgatóság alaptalannak találta, s e részében a kiszabást hatályon kívül helyezte; egyéb részében ellenben fentartotta. Panaszos tárgya ennélfogva csak a kereset és előkészítő irat bélyegilletéke. A vita e tekintetben az, hogy a perújítás során az azt első fokon tárgyaló felsőbb bíróságnál benyújtott beadványukra is az 1914:43. t. c. 2. §-ának 4. pontja 2.-ik bekezdésében foglalt az a rendelkezés irányadó-e, hogy a törvény 1. §-ában meghatározott illeték kétszeresét kell leróni a fellebbviteli eljárásban benyújtott beadványuk első példányának első íve után. Az illetéket kiszabó m. kir. állampénztárnak és a kir. pénzügyigazgatóságnak azzal megegyező, egyébként részletesen meg nem indokolt álláspontja szerint a törvény 2. §. 4. pontja 2.-ik bekezdése alapján a törvény 1. §-ában meghatározott illeték kétszeresét tartozott volna panaszos a kérdéses beadványokra leróni. Ezzel szemben panaszos álláspontja szerint csak az 1. §-ban meghatározott illeték jár a beadványok után, mert a kir. ítélőtábla az újított perben nem mint fellebbezési, hanem csak mint első bíróság járt el. Az 1. §-nak megfelelő bélyegilletéket pedig mindkét beadványon lerótta, a leletet tehát ellene alaptalanul vették fel. A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt alaposnak találta. Az 1911:1. t. c. ugyanis a perújítást önálló keresetnek tekinti, s amíg a perujítási keresetet addig kivétel nélkül annál az első folyamodású bí-