Az adó, 1931 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Mérleg elemzés és adóztatás

Lengyel Béla: Mérleg elemzés és adóztatás. 21 sokszorosan kipróbált főkönyvelőnek még a főnökkel szemben is üzleti titka volt. A főnök a könyveléssel nem törődött, az üzlet jól ment, a vagyon gyarapodott. Mindnyájan ismerjük a békevilágból ezt a könyvelőtipust, aki a cég vagyonának hü sáfárja és biztonságának hü őre. Ebben a megalapozott gazdasági helyzetben készült üzleti mérleg a pénzügyi hatóság szemében méltán és megérdemelten volt elfogadott kifejezője az üzlet valóságos állapotának. A ma könyvelője nem vette át elődjétől az üzleti vagyon rétegeződésének a mérlegben miként való kifejezése titkát. Nem ismeri a régi mérlegek szilárd bázisú felépítésének módját. A forgalom és a nyereség csökkenésével nehezen vagy egyáltalában nem talál rá azokra a rejtett vagyon-pillérekre, melyek a csökkenő forgalom és nyereség pótlásával a céget az egyre nehezedő gazdasági helyzeten átsegítenék. Az adómérleg csoportosításánál zavartan kutat a mérleg egyensúly fenntartása után és ebben a kritikus helyzetben mint mentőangyal lép akcióba az a mérlegkészítő iparos, ki az üzlettel minden megelőző belső kapocs .nélkül, a tudatlan, avagy gyakorlatlan kisegítő könyvelő által már kiismerhetetlenül összezavart zárlati munkákból egy néhány jól kipróbált ecsetvonással oly mérlegképet fest, amely az üzlet valódi vagyonállapotát ugyan meg sem közelíti, de formailag tetszetőssé változtatja a mérlegetadó szempontjából, azáltal, hogy abban még maga a cégtulajdonos sem tud eligazodni és az adóhatóság elől sikerül a tényleges vagyon és nyereség állapotot teljesen kibogozhatatlanná tenni. Ez a mai, az évek óta tartó bizonytalan gazdasági viszonyok szülte szomorú helyzetkép, s hogy nem túlzok ebben, ezt megerősíthetik hivatalbeli kartársaim, tudják ezt azok a régi cégtisztviselők, kik elfogulatlanul képesek megítélni a helyzetet. n Az utóbbi időben alkalmam volt tömegesen bírálni adókivetésre benyújtott kereskedelmi mérlegeket. A bírálatot főként abból a szempontból eszközöltem, hogy a két utolsó éven keresztül benyújtott mérleg milyen biztonságos támpontot nyújt az az adókivetőnek a mérleg alapján való adóztatáshoz. Budapest ötven közismert, 1,000.000 P felüli évi forgalmat lebonyolító cégének mérlegét vettem kézbe. Vizsgálódásom célját elősegítette a forgalmiadót ellenőrző könyvszakértők által felvett adatgyűjtő lap. Elsősorban is ebből állapítottam meg, hogy a törvény által raktárkönyv vezetésére kötelezett 50 cég közül mindössze 11 cég vezetett raktárkönyveket. Hogy raktárkönyv nincs, ez az adóvallomásból semmiféle formában ki nem tűnik, és erről az adókivető az íróasztalánál meg nem győződhetik. Már pedig raktárkönyv nélkül a mérleg legfontosabb aktiv vagyontételének valódiságát ellenőrizni nem lehet, és így a mérlegbe a kontrol nélküli árúleltár kerül. Aki a könyveléssel és a mérlegtechnikával csak némileg tisztában van, annak felesleges magyaráznom, hogy a legbrillián-