Az adó, 1931 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 1-2. szám - Mérleg elemzés és adóztatás
18 Lengyel Béla: Mérleg elemzés és adóztatás. alapján igen körülményes, s ily irányú vizsgálódásoknál a vámokmányok lehetnek segítségünkre. Tapasztalatom és meggyőződésem szerint — ahol mérleghamisítás van — legtöbb esetben ílymódon tüntetik el az árúnyereséget. Azután még egy mód igen gyakori. Az utóbbi évek könyvvizsgálatai arra a tapasztalatra juttattak bennünket, hogy a békebeli, legendáshírű amerikai nagybácsi a megszállt területekre költözött. A hitelezők folyószámláinak vizsgálatainál ugyanis igen gyakran találunk olyan vállalatot, hol a főnöknek a megszállt területen lakó rokona a hónap, félév vagy az év végén jelentős összegeket helyez a vállalatnál, mely után a rokon még kamatot is kap. Ha azután ezeket a számlákat kissé megvakarjuk, ha az összegeknek beérkezési vagy visszautalási módját szakszerűen nyomozzuk, rendszerint rájövünk arra, hogy ezek az összegek bizony az üzlet eredményének számottevő hányada, mely a könyveken kívül lebonyolított ügyletekéből, avagy a könyvekbe nem került comptant eladásokból származnak. A folyószámla vizsgálatokkal kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet a magánvállalatok tulajdonosainak saját vállalatukkal szemben fennálló — rendszerint tartozást felmutató — folyószámláikra. Ott, ahol valamely vállalat üzleti forgalmával arányban nem álló banktartozást mutat ki, ennek oka az is lehet, hogy a tulajdonos üzleti forgótőkéjét, mely után a törvény rendelkezései szerint kamatot adómentesen nem kaphat, folyószámlán saját vállalatától igénybeveszi. Evvel az összeggel természetesen a vállalat banktartozását növeli. ílymódon adózási szempontból meg nem engedett közvetett kamatszolgáltatással állunk szemben, mert a főnök által igénybevett összegnek a bank részére fizetett kamata az üzleti eredményt csökkenti. A FIKTÍV MÉRLEGEKNEK elég gyakori formája, hogy egyes vagyonrészeket, leltári tárgyakat vagy leltári árucsoportokat az aktivákból egész egyszerűen elhagynak. Egyik kartársammal nemrég egy közismert és a szakmájában legelső helyen álló cégnél tartott vizsgálat alkalmával azt állapítottuk meg, hogy az adózás alapját képező mérlegben a cég adósai 3 évre visszamenőleg egyáltalán nem szerepelnek. Ez eset kapcsán hivom fel a figyelmet arra, hogy a jó mérleg felállításával ellenkezik az az igen gyakori eset, hogy a mérlegbe nem külön-külön állítják be az adósokat és hitelezőket, hanem csak az adós-hitelezők főkönyvi számláinak egyenlegét, aszerint, hogy az aktiva-e vagy passzíva? Az egyenlegnek a mérlegbe ílymódon való beállítása szintén azt a célt szolgálja, hogy az üzlet terjedelmének megbírálhatása az adókivető elől elvonassék. Egy nagykereskedő az évközben képzett áruálhi+elező számlától olymódon szabadult, hogy fiktív cedálással az álhitelező követelését az év végén a saját tőkeszámlájára vitte át, ílymódon vonta el az adózás alól az egész évi nyereséget.
