Az adó, 1931 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Mérleg elemzés és adóztatás

Lengyel Béla: Mérleg elemzés és adóztatás. 15 náini tudása mellett a bírálat felelősségteljes feladatának teljesítésére bennünket képesítenek. A mérleget két szempontból bíráljuk: alaki szempontból és anyagi szempontból. Az alaki szempontból való bírálat célja elsősorban annak Annak a feltételezése mellett, hogy az adókivető közeg rendelkezésére állanak mindazok a segédeszközök, (a törvény által megkívánt mérleg-mellékletek), melyek egy vállalat adókivetésre benyújtott mérlegét elbírálhatóvá teszik, vizsgálni kell elsősorban a mérlegszerű aktíváknak mily alapon való beállítását. A Kereskedelmi Törvény, amely elsősorban irányadó a mérleg összeállításánál, ebben a tekintetben meglehetősen hézagos. Kimondottan csak a mérleg aktíváiról tesz említést, midőn azt mondja: hogy «a leltár és mérleg összeállításánál a javak és követelések azon érték szerint veendők számításba, mellyel azok a felvételkor bírnak». \ mérleg passzívák értékeléséről a K. T. egyáltalán2 nem intézkedik. Miután azonban a törvény intenciója a kereskedői gondosságot célozza, s a K. T. semmiféle tiltó rendelkezést nem tartalmaz az aktíváknak a forgalmi értéken alul, a passzíváknak pedig a forgalmi értéken felül való leltári értékelésére* a korlátozás az aktívák tekintetében csak felfelé, a paszszivák tekintetében csak lefelé áll fenn. Ezzel szemben a keresetiadó törvény teljesen ellenkező irányban korlátozza a leltári értékelést. Itt az aktíváknál lefelé, a passzíváknál pedig felfelé emel a törvény korlátot. Alig tehát a K. T. a sorok közt látencia képzését célozza, addig az adótörvény azt — adózási szempontból — egyenesen kizárja. Ez az a pont, ahol az előbb említett három mérleg (intern, nyilVános és adómérleg) összhangolása, különösen a nagy árúüzleteket súlyos dilemma elé állítja. A kereskedő vagyonának évvégi értékelésekor elsősorban a saját üzleti szempontjából értékel, másodsorban a hitelezők szempontjából, csak harmadsorban adóztatási szempontból. Érdeke, amit a K. T. is előír, hogy az árúleltárt azon az áron •értékelje, amilyen értékkel az a leltározás időpontjában bír. A K. T. itt hézagos, mert nem írja elő, hogy a leltározás időpontjában a beszerzési avagy eladási érték értendő-e. A gondos kereskedő a K. T. eme hiányos rendelkezés ől igyekszik rejtett tartatékot képezni és ha egyéb érdekei nem kívánják, a két ár közül az alacsonyabbat veszi alapul. A keresetiadónál az áruk beszerzési ár alatt nem értékelhetők, s ha a leltározás időpontjában a forgalmi árban csökkenés áll be, a könyvszerű veszteséget nem lehet az eredményszámla terhére adómentesen elszámolni. Az árúleltár vizsgálatánál fontos annak megállapítása, hogy a nem egyedi minőségű árúkat, melyek származását számla alapján megállapitani nem lehet, mily alapon értékeljük? Ezeknél a