Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A földbérletek általános kereseti adó kivetésének és behajtásának egyszerűsítése

Joggyakorlat. 29 csak annyiban működik közre, hogy a nagybani megrendeléseket a főtelep részére felveszi és ahoz továbbítja; ezért a nagybani eladásból származó bevételek a fióktelep üzleti könyveiben nem fordulnak elő. A könyvvizsgálat eredménye alapján az adófel szólamlási bizottság a fióktelep 1924. évi adóköteles jövedelmét a kiesinybeni elárúsítás után 7S40 aranykoronában állapította meg. de mert a fiók a nagybani megrendeléseket is átveszi s ebből folyólag pénzeket is .-zed be. nagyban való eladás után is állapított meg becslés útján jövedelmet és pedig 8660 aranykoronát és így az elsőfokúlag becslés útján megállapított 16.000 aranykorona adóalapot fenntartotta. Az adózó panaszában esak a nagybani eladások után megállapított 8660 aranykoronát kifogásolja, mert ez külföldi üzletének jövedelme. A bíró-ág a panaszt alaposnak találta, mert a könyvvizsgálat adataiból, valamint a panaszosnak meg nem cáfolt előadásából megállapítható tényállás szerint a ny.-i fióktelep nagybani eladásokat nem bonyolít le; az erre vonatkozó üzletkötések a főtelepnél történnek; a külföldön fekvő árú közvetlenül szállíttatik a belföldi vevőhöz, a számlákat a főtelep állítja ki s a vételár is ott fizetendő. A fióktelepnek tehát a nagybani eladásokból külön adóköteles jövedelme nincs, az a körülmény pedig, hogy a fióktelep a főtelep részere megrendeléseket vesz fel s azokat oda továbbítja, az 1925. évi 300. P. M. számú K. 11. Ü. 7. i (3) bekezdéséhez tartozó végrehajtási utasítás (2) bekezdésében foglaltak szerint a fióktelep terhére a főtelep üzletkörébe tartozó nagybani eladások után kereseti adót kivetni nem lehet, amin nem változtat az sem, hogy a főtelep által kiállított számlák ellenértékét továbbítás végett kivételesen a fióktelep is felveszi. Minthogy pedig a fióktelep jövedelme az üzletkörébe tartozó kiesinybeni eladásokból a nem vitás megállapítás szerint 7340 aranykorona, ezért a kereseti adó alapjául ezt az összeget kellett megállapítani, mihez képest a jövedelemadó alapja — a másodfokulag megállapított 16.150 aranykoronából a vitás 8660 aranykorona levonása után — 7490 aranykoronára volt leszállítandó. (Közig, bíróság 12.627/ 1926. sz.) Kereseti adó. K. H. Ö. 50. §. A tényleges jövedelem bizonyításán tói az adózót elzárni nem szabad. Az ügyvéd pénztárkönyvével bizoí nyithat. Indokok: A kereseti adóra vonatkozólag a panaszos részletes és számszerű bevallást adott. Az esői'okú kivetés ennek a bevallásnak alapján történt, úgy sszou ban, hogy a kir. adóhivatal két kiadási tételt nem fogadott el. Az adózó fél már felebbezésében felajánlotta összes ügyvédi könyveinek bemutatását a bevallás tételeinek igazolása céljából. Az adófelszólamlási bizottság azonban — amely előtt a fél megjelent és főkönyveit felmutatni kívánta — a könyvbizonyítás mellőzésével becslés útján állapította meg az adóalapot. Az a ciofelszólamlási bizottságnak ez az eljárása merőben szabálytalan. Eltekitve ugyanis attól, hogy a tényleges jövedelem könyvszerű bizonyításától az adóköteles felet soha elzárni nem szabad, — adóztatási jogelv, hogy valamely jövedelemforrásból eredő jövedelmet csak akkor lehet becslés útján megállapítani, ha számszerű adatok rendelkezésre nem állanak, vagy pedig ezek az adatok nem kielégítők, illetve nem bizonyítottak. A 300 925. sz. K. H. Ö. 50. §-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. pénzügyminiszter 30.000 925. sz. a. kiadott rendeletének VI. 17. pontja az ügyvédet pénztárkönyv vezetésére kötelezi, Ebből nemcsak a könyv vezetésére vonatkozó kötelezettség, hanem az a jog is következik, hogy az ügyvéd a szabályszerűen vezetett pénztárkönyvvel bizonyíthat is. Az adófelszólamlási