Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál

Dr. Hajdú J'.: Menekülés az adótehertöl. 203 vezet ezt nem is tűrheti meg. S így a társadalmi erők törek­véseiket csak az állami főakaratnyilvá n'íás letéteményeseinek politikai úton való befolyásolásával valósíthatják meg. A par­lamentárizmus az adóelhárítás társadalmi formájának gyakor­lása tekintetében igen alkalmas talajt nyújtott a kollektív tár­sadalmi erőknek. «Parlamentárizmus alatt olyan erkölcsi ténye­zőkön nyugvó kormányrendszert értünk, amelynél fogva az állam politikai vezetése a nemzeti akarat kifejezésre juttatására legközvetlenebbül hivatott képviseleti szervvel állandó össz­hangban azon irányban és szellemben eszközöltetik a fejedelem (államfő) nevében« ... és a »kormány által, amely irányt és szellemet koronként és általában e szerv a közjólétre nézve üdvösnek itél».*) A parlamentáris kormányzati forma ezen fogalmazásából kitűnik az, hogy a parlamentárizmus lényege: a népképviseleti elemnek, mint egyik állami főszervnek, a prae­ponderenciája. Igaz, hogy az állami főszervek elméletileg egyen­rangú tényezők, a valóságban azonban a népképviseleti szerv­nek döntő szerepe van az állami akaratnyilvánítás tekintetében a többi főszerv mellett. A parlamentáris kormányzati forma szerint szervezett államban a fősúly és hatalom a parlament kezébe van letéve. S a közjólétre üdvös kormányzati irányt, az állami alattvalók, képviselőjük útján a parlamenten, mint praeponderábilis állami főszerven keresztül valósíthatják meg, és a kormányzat bármely ágára nézve döntő befolyást gya­korolhatnak. Természetes az is, hogy a parlamentáris állam­berendezkedés keretében az egyéni akarat és törekvés vajmi kis mértékben valósítható meg a parlamenten keresztül oly­módon, hogy az állami akarat az egyéni befolyásolás szerint alakuljon. Az állami főakarat eltérítésére, illetőleg irányítására csakis a kollektív erőkifejtés vállalkozhat. És az is természetes, hogy az állami akarat irányításához feltétlenül szükséges az, hogy az állami alattvalók között kialakuljon valamely egyete­mes érdek vagy cél, mert enélkül nem képzelhető el a par­lamenti érdek, illetőleg célszövetség létrejötte. Ezek a társa­dalomban keletkező érdekszövetségek a legkülönbözőbb célok megvalósítására alakulhatnak. Egyik ilyen és bennünket érdeklő legpregnánsabb cél az adótehertöl való menekülés társadalmi úton történő megvalósításában csúcsosodik ki. Társadalmi osztályokat, érdekképviseleteket, kartelleket al­kalmi csoportokat látunk megmozdulni és képviseletük utján tá­madásra indulni a parlamentben az adótehertöl való szabadulás érdekében. És éppen a parlamentáris kormányzati berendezkedés mutatta legklasszikusabban azt, hogy az egész állami adóztatás ^kulcsa a politika, illetőleg annak stratégái kezeiben van lefek­tetve. S nem vagyunk túlzók, vagy elhamarkodottak akkor, ha azt állítjuk, hogy az igazságos, a teherviselési képességen alapuló *) L. Haendel: «A parlamentárizmus» Budapest, 1903., 14. oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents