Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál

204 Dr. Hajdú /.: Menekülés az adótehertol. adórendszer megvalósításának sokkal inkább kedvez egy diktatórikus államforma, mint az egyéni, és érdekcsoportok érdekeinek védelmére kitenyésztett parlamentárizmus. És valóban, ha például Ujolaszország jövedelem adókon alapuló és a teherviselési képességet szem előtt tartó adórendszerét vizsgáljuk és nem feledkezünk meg a leghatalmasabb ujolasz törvény, a Carta del lavoro I. fejezetének 1. pontjáról, amelyben azt olvashatjuk, hogy «az olasz állam oly szervezet, amelynek céljai magasabbrendiiek az egyes egyén, vagy cgyéncsoportók céljainál és törekvéseinél',» *) akkor meg kell látnunk a kérdéses vonatkozásban is a diktatórikus kormányzat előnyös voltát a parlamentárizmus felett. Ezek után nézzük, hogy nálunk a forgalom általános megadóztatásánál jelentkezett-e az elhárítási törekvés társadalmi formája, és ha igen éretett el valamelyes eredmény? Mint tudvalevő, a forgalom általános megadóztatása Magyarországon csak a fényűzési tárgyak forgalmának megadóztatatása után következett. Ismeretes az is, hogy az őstermelés mentesíttetett az adó alól — bár a javaslat szerint a mentesség csak fiktív volt, mert a gabonanemüek őrletésekor meg kellett fizetni az adót. Valóban azonban mégis mentesítve volt az őstermelés, mert azzal az elvvel ellentétben, hogy minden forgalmi aktus adóköteles, — az első forgalmi aktus, (termelő — kereskedő között) adómentes maradt. A forgalom általános megadóztatásáról szóló törvényjavaslat szemre tetszetősen magyarázza az őstermelés mentesítésének okait.**) Hogy azonban a javaslat szépen kigondolt érveit nem fogadhatjuk el a mezőgazdasági termelés mentesítésének való okaiként, ezt legjobban igazolja számos külállam forgalmi adórendszere, amelyekben az őstermelés sem kivétel a megadóztatás tekintetében.***) Ha kormányzatunknak módjában állott volna azt a tekintélyes összeget megragadni, amit a mezőgazdasági termelés megadóztatásából folyó jövedelem jelentett volna, bátran adóztatta volna meg ezt a bő jövedelmi forrást, amint azt a mintául szolgáló külállami törvények megtették. Indokolt lett volna az őstermelés megadóztatása, egyrészt az egyenlő elbánás elve miatt, de különösen azért, mert a szanálásra szoruló államháztartás, tekintélyes összeg erejéig mentesittethetett volna a külföldi tőke igénybe vétele alól. Hogy mindezek ellenére, azok közül az eszközök közül, amelyek az államháztartás szanálására igénybe vétettek, a forgalom általános megadóztatásánál, a kevésbé kedvező és helyes módot *) L. Bikkál. «A fasiszta Olaszország)), 'Budapest, 1928., 27. oldal. **) L.: Javaslat 32—33. oldal. ***) L. A Német-birodalom 1918. évi július 26-ilri törvény 1. §-át. Ugyancsak a Német-birodalmi 1919. évi dec. 24-iki törvény 1. §. 1. pontját. Továbbá az 1919. évi dec. 11-iki Sg. Q. u. V. 658. sz. cseh törvény 2. §-ának 1. pontját.