Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál

198 Dr. Hgjda /.: Menekülés az adótehertöl. tudomány jog- és erkölcsellenes jelenségekkel tudományosan foglalkozzék, semmiképpen sem indokolható és igazolható. Az adókijátszás kérdése a büntető tudományok keretébe sokkal inkább beillik, mint a pénzügytan fejezeteibe. Ez a felemlített álláspontunk, helyesebben megjegyzésünk, nem azt jelenti, hogy az adókijátszás kérdésének, az általános jellegű forgalmi adókra vonatkoztatott alakulását, tanulmányunk keretében nem érintenénk. Ezt két okból ne^i tehetjük. Az egyikok az, hogy az adókijátszás de facto adóelhárítási, illetőleg adóáthárítási jelenség, s az általános jellegű forgalmi adók behozatala óta jelentősebb szerephez jutott. A másik ok az, hogy tanulmányunkban sokszor kénytelenek vagyunk a pénzügytan! elvek esetleges átugrásával vagy megkerülésével az adópolitika terére is átlépni. S mert az adókijátszás jelensége az általános jellegű forgalmi adóknál 1 ülónösen a prakszis területén mozog, feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. AZ ADÓKIJÁTSZÁS, eltitkolás, csalás stb. jelenségei biztos jelei az adómorál fejletlenségének, sőt mondhatjuk az utóbbi egyenes arányban áll az előbbi jelenségekkel. Bár kétségtelen, hogy az adómorál fejlettségének főtényezői: az általános műveltség nivója, az állampolgárok becsületérzete, kötelességtudása, sőt vallásossága is,*) mégis mindezen tényezők mellett jelentős és ezekkel egyenrangú szerepet játszik az adómorál mikénti kifejlődésénél az adórendszer konstrukciója is. Az adók között ugyanis lényeges különbséget észlelhetünk abban a tekintetben, hogy az adómorál fejlettségére milyen befolyást gyakorolnak. A kivetett (egyenes) adóknál pl. nehezebb a kijátszás, mint az alkalmi adóknál. Mert az egyenes adók kivetési és beszedési módja alkalmasabb arra, hogy a lehetőség szerint gát emeltessék a kijátszás elé. De máskülönben is a kivetett adók kivetése és behajtása körül aránylag nagyobb apparátust szokott az államhatalom alkalmazni, mint a tarifális adóknál s így az előbbieknél természetszerűleg kisebb a kijátszás keresztülvitelének a lehetősége. Nem így a tarifális adóknál. A tarifális adók kivetési és lerovási rendszere úgyszólván az adózóra bízza azt, hogy mennyi adót rójjon le, vagy hogy egyáltalában lerójja-e az adót. A tarifális adók mintegy csábítóan hatnak az adózóra az adókijátszás *) Angliában ismeretes az u. n. lelkiismereti pénz (conscience money). Ezt azok az adózók fizetik be névtelenül és utólag a kincstárnak, akik meggyőződésük és lelkiismeretük ellenére valamelyik adóévben a tényleges jövedelmük után megállapítható adónál kisebb összegű jövedelmi adót fizetnek. (L. Dr. Pilisy L. «Az angol adóügyi törvényhozás, kormányzat és közigazgatás» c. tanulmányát Az Adó 1930. évi 4—5 számaiban a 135 oldalon.)